Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Szabó Ferenc: Adatok az orosházi utcák és utcanevek történetéhez

elhelyezkedvén. A hentesek az Alföld szálló előtt, két sorban, mindenféle húst árusítottak, s a pecsenyét, hurkát-kolbászt a helyszínen sütötték. Az Adler-patika sarkától /mai edénybolt/ a lebontott régi községházáig, kettős sorban árultak a gyolcsos tótok. Szegedről paprikás asszonyok jártak az orosházi piacokra. Zsákban hozták a paprikát, külön az erőset és a gyengét, és literrel mérték. Állandó helyük az Alföld szálló előtt, a járda mellett volt, A régi katolikus templom előtt álló kőkereszt mellett, pokrócra kiterített áruját kinálgatta és literre.*, mérte a köménymagos. borsos asszony. A kádárok. Ica3k eszi tők az ev. papiaktól a volt Hangya-sarokig telepedtek le. Egy-két köazörüköves tót is megjelent minden piacon. Náluk lehetett kapni kaszakövet is.

A piacokról elmondottak elsősorban az első világháború előtti állapotokat tükrözik. Igen lényeges esemény volt 1901-ben a Szentesi ut északi oldalán lévő s az elmúlt évben megszüntetett vásártér megnyitása. Az a terület, beleértve a libapiac és a lóvásár területét is, 1899-ig temető volt, de már régen használaton kivül állott. Csak a szabadságharc előtt temetkeztek bele. A 90-63 évekre akácfákkal, bokrokkal sűrűn benőtt, elhagyott része lett a községnek. 1899-1900 telén végre kiszedték a fákat.megtisztították a terepet. /A még megmaradt girköveket átvitték az alvégi temetőbe. Ekkor került Szimonidesz pap kőfejfája az alvégi temetőbe, s onnan néhány éve az evangélikus templom falába./ A volt temető területét ezután fölszántották és egy évre veteményesföldnek osztották ki. 1900-ban a Könd utcáról ide telepítették a mázsaházat, 1901-ben megnyitották a vásárteret.

Orosháza régi életének nem lényegtelen adaléka, hogy a Zombai utca végén kialakult háromszögalaku terület a szabadságharc előtt a közös veremtelep helyéül szolgált. Aki nem akart a háza előtt gabonásvermet ásni, itt helyet kaphatott. Nyomtatás előtt a vermeket mindig kitüzelték. Akkora füst volt akkor a veremtelep táján, mintha égett volna az egész falu.

A tüzveszélyesség miatt Orosházán sem engedték meg a múlt században a szalmával történő disznópörkölést az egyes házaknál.Két, erre a célra kijelölt terület volt a faluban. Az egyik a mai református templom helyén, a másik a nemrég megszüntetett ócskapiacon.

A fejlődés, a városiasodás eredményeként eltűntek már nagyobbrészben a fentebb emlegetett piacok Orosházáról. Az élet alapvetően átalakult, különösen a felszabadulás óta eltelt termékeny, gazdag esztendők hoztak általános jólétet, mindenki számára elérhető kulturált körülményeket. Éppen az uj eredmények fényénél tűnik legjobban szemünkbe városunk rendkívül nagy haladása, gazdagodása, szépülése.