Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Szabó Ferenc: Adatok az orosházi utcák és utcanevek történetéhez
140 -téren. A diaznóplac a mai katolikus templom helyén volt valamikor /kb. az 1870-es években/. 1899-ben már a Könd utcán, a mai gyalogpiac helyén működött. A Könd utca nyugati végének kiszélesedő részében az 1860-as évekig szárazmalom állott. A malom lebontása után a telektulajdonos nem épített rá, hanem eladta a községnek. Régebben nem volt szokásban kocsin történő disznószállitás, csak a kismalacokat vitték igy.Ha egy disznót hajtottak, pányván vezették, a piacon pedig tarisznyából árpát szórogattak neki, hogy nyugodtan álljon. A Könd utoán állt 1900-ig a község mázsája. /Állatok mázsá- 1ására/. A birkapiac az 1958-ig szolgáló óoskapiac helyén volt. A Biharból, Aradból, lábon ide hajtott juhokból a módosabb parasztok 10-15 darabot is vettek tavaszonként. Őszig a tanya körül tartották, utána eladták,vagy levágták. Az első világháború után elmaradtak a román birkások, megcsappant a kínálat. A orosháziak ezután Vásárhelyre mentek birkát venni. A birka-piao átkerült a disznópiachoz. A ló- és marhavábár az 19',0-as évek végéig az utcaneveknél már emlitett helyen került megtartásra. Fakorláttal vették körül a területét és eperfákkal körülültették. A kapu és a járlatiróház a háromszögalaku terület főtér felé eső oldalán volt. A lovaktól elkerített marhákat két csoportra osztották /helybeliek, vidékiek/, valószínűleg állategészségügyi okok miatt. A vásártéren állott hosszú ideig a tűzoltók fából készült gyakorlótornya. A ló- és marhavásár a Mezőgazdasági Technikum építésének megkezdésekor átkerült a Szentesi ut másik oldalára, Az alvég! temető előtti térséget foglalta el a libapiac. Különösen Arad megyéből, Székudvar községből hoztak sok libát Orosházára a románok un. fedeles libáskocsikon. /Gyékényfedél, elől-hátul rostély./ Sovány, rosszul etetett jószágok, kistermetű libák érkeztek a kocsikon, itt a tanyásgazdák mégis szívesen vették őket tarlóra. 1919 után Szeged környékéről, pl. Dorozsmáről hozták Orosházára a libákat a piacra, A osirkepiao a legrégibb időktől kezdve a központban, a volt Csirr kepiactéren /más Tanácsköztársaság tér/ bonyolódott le. A térnek jóidéig csak a közepe volt kikövezve /az ut/, olyan hatalmas sár keletkezett ősszel tavasszal, hogy a kofák a baromfit hozó kocsikról mindig leszedték és lészórták a földre a szalmát. így valahogy száraz maradt a lábuk. 1902 körül élébe rakott téglákból kikövezték a tér déli oldalát.A nagy patikával szembeni térsarkon 1903 táján külön libamázsaház épült. Amikor november-decemberben a pulykaszezon megérkezett, mindig hosszú kocsisor várt átvételre a libamázsaház előtt. /Az 1930-as években a község és a tőkés olasz Bernardinelli baromfifeldolgozó és exportáló oég között ellentét keletkezett amiatt, hogy az olaszok a termelőkkel egyenesen a telepre vitették a baromfit, igy a község elesett a helypénztől. /Természetesen a hízott libát, kacsát, tyúkot, tojást is a csirkepiacon vették meg az élelmes kofák, akik gyakran már hajnalban, lámpával kimentek, hogy minél olcsóbban és minél többet tudjanak vásárolni.
