Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Szabó Ferenc: Adatok az orosházi utcák és utcanevek történetéhez
120 -helyütt is megbont<5, nagyobbrészt már nőm is működő szárazmalmok /70- 400 □-öl közötti területű/ telkei a község tulajdonába kerültek. /10/. A helység számára ezzel megnyílt a lehetőség a belterület rendezésére, eltűnt a földesúri függés súlyos maradványa. A malomtelkeket a község általában eladta, de ha a szabályozás elengedhetetlenül megkívánta, feláldozta őket az utcarendezés céljára. A polgári elemek számbeli megnövekedése, a gazdasági élet megélénkülése nyomán természetes,hogy felmerült az utcahálőzat, a község külső képének állandó és szerve zett formában történő rendezése iránti igény is. Jórészben emiatt, de inkább az Orosháza vezetésében hangadó gazdagparasztok földvárárlásai körüli munkálatokhoz 1884-től kezdve a község mérnöki állást rendszeresített.A képviselőtestületben nagy befolyással rendelkező iparos-kereskedő-értelmiségi elemek kezdeményezésére néhány azelőtti próbálkozás után 1896-ban külön bizottság alakult az utcák rendezésével kapcsolatos kérdések megtárgyalására. E bizottság kezdeményezésére 1897-ben 20 pontból álló, részletes utcaszabályozási tervet fogadott el a képviselőtestület, az előző évek rendszertelen kísérletezései helyett. Az elgondolás elsősorban az utcák kiegyenesitését, kiszélesítését, megnyitását /ennek érdekében magántelkek megvásárlását/ tűzte ki célul /ll/, főként a közlekedés kívánalmait, másodsorban a "szépészeti" szempontokat véve tekintetbe /12/.A tervezet eléggé mérsékelt igényű volt. Végrehajtásához a község külön utcaszabályozási alapot létesített a pénztárban.Ide folytak be a rendezés során eladott közterületért fizetett összegek, s ennek terhére vásárolta meg a község, megegyezés utján, a szabályozáshoz szükséges telekrészeket. /Kisajátítási joga nem volt!/ Az elgondolások kivitelezése meg is indult s eléggé mérsékelt, de mégis jelentős eredményekkel járt /13/. E törekvések azonban hamarosan megakadtak: a község nem birta anyagiakkal, kisajátitási jog hiányában, a szükséges területek vásárlását. 1900-ban emiatt úgy módosították a rendezési tervet, hogy ügyelni kell az uj építkezések és az alakuló utcák szabályosságára, a régiek további, nagyobb arányú rendezése azonban elhagyandó /14/. A belterület terjeszkedése viszonylag csekély volt a szabadságharctól 1920-ig. 1900 körűire mindössze kb, 15-18 uj utca alakult. /Zrínyi u., Gyulai u., Október 6 u., Oláh István u.. Csabai u., Akácfa u., Szív u., Huszár u., Bálvány u., Fecske u., Dalnok u., Nefelejts u., a Bethlen Gábor u. nyugati oldala, Fürdő u., Damjanich u., Madách u,, stb. / Többségük azonban rövid, kevés házat magában foglaló. A századfordulón kezdődött meg egészen nagy intenzitással a vasúttól északra eső Szöllők benépesülése, megindult a terület külön városrésszé válása* Igény és törekvés már az 1870-es évek közepén volt arra,hogy az akkor még valóban szőlővel beültetett Szöllőkben összefüggő házsorok keletkezzenek. 1876-ban több lakostársa nevében Szalai József kéréssel fordult a községhez: engedélyezze házhelyek osztását a vasúton túl. A képviselőtestü-
