Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

67.

1./ tavaszi köles, 2./ kapás, 3./ tavaszi: ez lehet árpa vagy baltacin, 4./ füraagvak, 5-10 legelők.

A szénáéi majorban van példa négyes vétésforgéra is.

Nem lenne teljes az áttekintés, ha nem vizsgálnánk meg a majorsági gazdálkodás során alkalmazott munkások sorsát és helyzetét. Ezek között különféle csoportokat tudunk megkülönböztetni:

1. / szegődményes munkások,

2. / béresek,

3. / nyári béresek,

4. / napszámosok.

1./ A szegődményes munkások helyzetét az uradalommal kötött szerződés szabályozta. Ennek a leglényegesebb pontjai a következők:

a. / maga a szerződés Szénáson köttetett 6 esztendőre, és ennek alapján

b. / minden szegődményes kap az uradalmi földből 13 és fél holdat, melyből fél holdat kertnek, 2 holdat lucernásnak, 2 holdat legelőnek, ugyanennyit búza, kukorica, árpa alá adnak. Ezeket a parcellákat saját jószágaival és eszközeivel tartozik megmunkálni a szegődmónyes'ji

c. / ennek fejében a szegődményes munkások tartoznak az uradalom által felszántandó és elvetendő répatáblákból 1-1 holdat annyiszor amennyiszer az uradalom azt kivánja, megkapálni, meggyomlálni, azután a termést leszedni, megtisztogatni, szekérre felrakni, kúpokban szabályosan elhelyezni, kellően betakarni és leföldelni;

d. / kötelesek a szegődményesek még 3 hold repcét saját eszközeikkel learatni, vontatókba rakni, szorosan lekötözni, vihar után pedig megigazítani;

e. / ugyancsak kötelessége a szegődményeseknek 9