Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

mutatni azokra a háborúkra, melyet az osztrák ház a kiegyezés előtt viselt. Különösen az olasz-osztrák, majd a porosz-osztrák háborúk játszottak szerepet e tekintet ben. Nem lehet figyelmen kivül hagyni azonban a krimi háborút sem, mely ugyancsak befolyásolta az európai gabonapiac alakulását. A gabonatermelés tehát a kiegyezés előtt is kapott már lökéseket, melyek befolyásolták a magyar gazdasági életet is. Kihat ez a körülmény természetesen a Károlyi birtokra is. Kifejezésre jut ez elsősorban a szemtermelés mennyiségi növelésére vonatkozó tendenciákban, de megpillantható abban is, hogy az egyoldalú szemtermelésre való törekvés mellett több más termény termelése is nagyobb szerepet játszik. Ezek között pedig elsősorban az ipari termények /főleg dohány/ vetésterületének növekedését kell kiemelnünk. De mint jellemző vonást kell kiemelnünk azt is, hogy a gépek al kalmazása, a technizáció egyre nagyobb teret hódit, és a bérmunkások alkalmazása is fokozódik. Sőt ennek olyan formájával is találkozunk, midőn már nemcsak a férfi, hanem a női és gyermeki munkát is nagymértékben alkalmazzák. Addig tehát, mig a kiegyezés utáni gabonakonjunktura kihasználására irányuló törekvés általánosan jellemzője lesz a magyar mezőgazdaságnak, /102/ addig a Károlyi birtok 1848-1867 közötti gazdálkodásának éppen az a fő vonása, hogy itt már a kiegyezés előtt megtalálhatók a kapitalista gazdálkodás csirái, melyek nélkül az 1867 utáni fejlődés gyökértelen lett volna. A következő soroknak tehát éppen az lesz a feladatuk,hogy ezekre a gyökerekre világítsanak rá, és ezzel meghatározzák a kiegyezés előtti uradalmi gazdálkodás sajátosságait .