Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

57.

jük, hogy lényeges különbségek vannak közöttük:

1, / a szegényparaaztokkal nem kötnek hosszabb időre bérleti szerződést;

2. / sokkal magasabb holdankénti bérleti összeget állapítanak meg ezekre, mert ilyen bérletek már a birtok értékes földjeiből mérettek ki, nem úgy, mint a szegényparasztoknál, akik nem egyszer rosszminőségü földdel voltak kénytelenek megelégedni. /98/

A bérleti rendszer tehát a Károlyi uradalomban sokféle formában jelentkezik. Egyes földesúri jogok /vendéglő, malom, vizhasználat stb./ bérbeadásától elindulva, a felesbérlet formációján át fejlődött a föld kihasználásának ez a módja. A felesbérlet, mint maradvány sokáig továbbélt. A kisbérietek legtöbbször munkaszolgálattal jártak együtt. /Találkoztunk olyan esettel is, midőn a bérlő minden hold zabföld után 4 gyalognapot tartozik szolgálni, vagy pedig helyette természetben 1/2 pozsonyi mérő zabot tartozik adni. Kukoricaföldek után a szolgáltatás egy és fél pozsonyi mérő csöveskukorica, de a jelzett áron az ezzel járó munkát is megválthatják. Találunk még olyan adatot is, hogy pl. 485 hold feesbérÁ let után a bérlők két holdanként 1-1 pár csirkét is tartoznak szolgáltatni az uradalomnak. /99/

Összefoglalóan megállapítható, hogy a kisparaszti bérlet nagy jelentőségű lehetett volna a szegényparasztság szempontjából. A felemelkedés útját képezhette volna, de a nagyfokú kizsákmányolás, továbbá azok nagy tömegű megszüntetése, a tőkés bérletek eluralkodása, ennek útját állta. A kisparaszti bérleteknek az a jelentősége is volt, hogy növelték a megművelt földterület nagyságát azzal, hogy sokszor szikes, feltöratlen területeket tettek termékennyé. Akkor, midőn kiéleződött a bérleti