Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

47.

dohánykertész-parasztok eladósodásához vezet és kiszolgáltatottságuk az uradalommal szemben nőtt. /79/

A dohánytermelés jelentős szerepet tölt be az uradalmi gazdálkodásban, és ezért ennek az ipari növénynek a termelésével kapcsolatos Jelenséget részletesen az uradalmi gazdálkodás tárgyalása alkalmával vizsgáljuk meg.

Ha találunk is dohánytermesztésre kiadott földeket a döntő súllyal a szántóföldi gazdálkodás céljaira szolgáló területek bérbeadása folyik. Az orosházi birtokrészen főleg szántóföldet adnak bérbe, /80/ más területeken, pl. a vásárhelyi gazdaságban a réti haszonbérlet az ismertebb. A vásárhelyi uradalomban ilyen cimen egy évben 8000 frt. volt a bevétel. /81/ Bérbeadták nem egyszer a különféle földesúri jogokat is, nevezetesen Orosházán a malomtaxát /500 frt-ért./, a körtvélyesi nádast pedig résziben használták, /82/ olyan feltétellel, hogy a kaszálók kötelesek a lekaszált nádat odaszállítani, ahová éppen az uradalom kivánja. /83/ Bérleti bevételt biztosit még az uradalom a kurticsiak és sámsoniak által fizetett pénzből is. /84/

Ennek a kialakult bérleti rendszernek többféle feladata volt: egyfelől a föld egy részének megművelése ilyen módon biztosítva volt, mégpedig annak a résznek, amely egyébként nem volt kifizető, mely tehát az uradalom gazdálkodásába nem volt bevonva, másfelől pedig a parasztság elégedetlenségének levezetésében is szerepe lehetett. A termelés technikájának növelése szempontjából azonban nem jelentett haladást a művelésnek ez a formája, mert nem járt együtt a termelés nagyobbmérmü racionalizálásával. Ilyenformán maga az a tény, hogy