Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

459.

ráállt a rúdra. Összeakasztották és megindultak. Előbbre huzattak, a a szerkocsit, /3/ vagy a bódét /4/ utána akasztották. Végül a kétkerekű tüzifecskendőt is utánuk akasztották.

A gépész füttyszóval adott jelt az indulásra. Az első etető 20-30 lépésre a kazán előtt haladt, a mutatta a gépésznek az utat. A másik kettő hátul ment. A kazánon csak a gépész és a fütő tartózkodott. Amikor a kövesutra értek, inkább a mellette levő nyári /föld/ úton haladtak. Ha ilyen nem volt, akkor úgy vezették a gépet, hogy legalább az egyik kereket földúton haladjon. így nem rázódott úgy a gép.

A géppel rendszerint száraz időben utaztak. Ha esett az eső és földúton kellett haladni, megvárták, mig egy kicsit megszikkadt. Ha utazás közben sáros, kátyus helyre akadtak, felrakták a körmöket. Ha kátyúban, vagy lágy földön elakadtak, sokat kinlódtak. Ha a körmök nem segítettek, akkor láncra, drótkötélre akasztottak. A cséplő és a kazán közé hosszabb drótkötelet, láncot iktattak. Ha a kazán kerekei forogtak, de nem haladt előre, akkor fát, ritkán szalmát dobtak a kerekek alá.

5 ./ Cséplés

A cséplőgép mellett a gép személyzete és a társaság tagjai dolgoztak. A gép személyzetéhez a gépész, a fütő és a két etető tartozott. A társaság 21 embert állított a gép mellé, mégpedig: 1 zsákost, 4 asztagost, 2 rudasgyüjtőt, 4 rudashordót, 3 törekhordót, 3 polyvahordót, 1 kazalrakót, 1 törekrakót, 1 polyvarakót és 1 lajtost .