Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Társas cséplés Orosházán
457. városon keresztül a bámészkodó gyerekek kisérték. Az is előfordult, hogy hajtószárral hajtottak. Ilyenkor is két ember hajtotta a három pár lovat. Az egyik a rudas mellett, a másik meg a második pár ló fara iránt haladt. A cséplőszekrényt az asztag mellé, vagy az asztagok közé húzatták. A gazda, vagy az etető állíttatta meg a lovakat. Azután a lovakat kifogták. Széjjeloldozták őket, s a tartozékot: nyaklót, húzatóláncot a vezetékló nyakába tették. Visszamentek a bika /kazán/ húzatására. A kazánt is a fent leirt módon húzatták. A haj toknak jobban kellett vigyázni, mert a kazán jobban zörgött, mint a cséplőszekrény. A tüzelő-, a hamuláda-ajtó és a leeresztett kémény zirgett-zörgött rajta. A kazánt a gépész, meg a fütő kisérte. Az etetők kint maradtak a cséplőszekrénynél. Mig a kazánt húzatták, addig ők aláékelték a kerekeket, kieresztették az állásdeszkákat és a szijakat felrakták. A nagyszijat felakasztották a dobtengely végén levő ringsájmira. A felakasztott szijat kihúzták és a végétől visszafele egy lépésnyire egy szalmacsóvát tettek a földre. A kazánnal úgy álltak meg, hogy a lenditőkerekének főtengelye a csóvával egy irányba essen. Legtöbbször a kazánt legfeljebb egy sukknyira kellett előre, vagy hátra hévérezni. Amikor a hajtószij a kazánra is felkerült, a kazánt is aláékelték. A fuvarosok a húzatásért a 6 percentből 1 percentet kaptak természetben. A szerződött gazdák a lovakat odahajtották, ahol a gép cflépelt. A húzatóláncot a vezetékló nyakába akasztották, a kisafát pedig a kezükbe vitték. Amikor a lovak megérkeztek, a cséplőszekrény és a kazán készen állt a húzatásra. A hajtóknak különösen akkor kellett vigyázni,
