Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

5.5-6 percentért csépeltek, de később hetenként átlagosan 1 %-ot engedett a géptulajdonos. Kikötötték, ha a cséplés megkezdése előtt három nappal szólnak, akkor a gépnek oda kell állni. Megállapították a cséplési sorrendet is. Ez évenként változott. Az egyességet Írásba foglalták. A géptulajdonos nyomban aláírta, a társaság tagjai - cséplési sorrendben - a tanyán Írták alá. A szerződést azután egy piaci napon bevitték a géptulajdonosnak .

Amikor a géptulajdonosok a szerződöttekkel a csép lési főidényt biztosították, elő- és utócséplést vállal tak. Az előcséplést rendszerint a város alatti paskum, tehénjárás, szöllők kisembereinél végezték. Utócséplést a nagyobb gazdáknál vállaltak. Ezeknél legtöbbször lejebb kellett számtani a cséplési százalékot. Sem az elő, sem az utócsépeltetőkkel nem kötöttek szerződést.

A társaság tagjai munkájukért nem kaptak ellenszolgáltatást sem természetben, sem pénzben. A gazdák a gabonavetést figyelembevéve állítottak a gép mellé munkásokat. Ha valamelyik tag nem tudott teljes munkabíró személyt állítani, akkor helyette két iskolahagyott fiút, lányt küldött annál is inkább, mert a gépnél ilyenekre is szükség volt.

Az 1920-as évek után már csak akkor csépeltek társaságban, ha a vállalkozó nem tudta összeszedni a teljes gépszemélyzetet. Ilyenkor a tanyasor kiegészitet te. Ekkor ők is épp úgy kaptak a részből, mint a részesmunkások. Akkor is a társaság tagjai kisérték a gépet, ha a részesmunkások otthagyták a gépet. Ekkor már az is előfordult, hogy a társaság tagjai is részkeresetért dolgoztak.