Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

a2 Orosháza környékén lévő birtokok megművelésének vizsgálatával lehet fényt deríteni. Ezek szerint a jelzett mérnöki kimutatás szerint ilyen jellegű bérletek Kisszénáson., Nagyszénáson, Sámsonban találhatók. Itt pedig a föld hasznosítása a következőképpen történik:

(Kisszénáson 852 h. gyep.650 h. szántó

67 h.rét,zsom.Nagyszénáson 1689 " "6079 * "

boly

Sámsonban 367 " ”366 " "

— 775/

A bérbe adott földek legnagyobb része ezen a vidéken volt. Az adatok ismertetése mellett megemlíti Lépessy mérnök azt is, hogy az ötödösök földje a vadsziken és nem egyszer zsombékos területen volt. Az ötödösök földje tehát nem egy alkalommal feltört gyep, vagy szikes földön terült el. Ennek a kisparaszti bérletnek ez az egyik jellemző formája: a földéhes parasztság, mely nem tudta puszta létét biztosítani a már jelzett birtokviszonyok következtében, még arra is kénytelen volt vállalkozni, hogy ezeken az alig használható területeken kísérelje meg lábát megvetni.

A kisparaszti bérleti rendszerhez még más forma is sorolható. Ezeket csak rövid ideig tartják a kisparasztok kezükben, s csak átmenetileg művelik, mert sokszor maga az uradalom számolja fel azokat, ha kedvezőbbnek látszik a birtokos szempontjából. De megszűnhet még a bérlet olyféleképpen is, hogy a bérlő nem tud megbirkózni a fizetendő terhekkel, különösen rossz idő esetén vagy természeti csapás alkalmával beköszöntő terméscsökkenés idején.

Matolay, a birtok egyik gazdasági vezetője az e