Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal
415. sásra. Elhatároztam, hogy berendezkedek a jövőre, és csinálok magamnak egy engem érdeklő lexikont: az igaziból, a nyomtatottból kiírom az Írók életrajzait. Persze először csak a lírikusokra gondoltam. De aztán bevettem a regényírókat és drámaírókat is. Közben azonban a mithológiára is étvágyat kaptam, és Achillesről /59/ olyan szép hosszú cikket másoltam ki, hogy mire készen lettem vele, legalább felét kívülről tudtam. Aztán sor került a botanikára, a csillagászatra, sőt a filozófiát is felkaroltam, s a vége az lett, hogy lemásoltam a lecikon másfél kötetét, nem hagyván ki mást csak a számtant és a politikát. Tudománykedveléseiunek aztán éppen ez a két tudomány vetett véget. Az édesapám kiszámította, hogy a subafoltozásból származó kapitálist teljesen fölemészti a petróleum, édesanyám pedig, aki mint kenyérsütögető aszszony, mér hajnalban fölkelt dagasztani, azon fakadt sirva, hogy még mindig a lámpa mellett görnyedek. Minden asszony született politikus, ő is az volt az áldott, kijárta a szerkesztőnél, hogy állásomból fölmondás nélkül elbocsássanak, s igy megszűnt a honorárium, nem kaptam több lexikont. Rajtam azonban már nem lehetett segiteni. Fölkerültem az egyetemre és egyforma lelkesedéssel hallgattam Beöthy Zsolttól esztétikát, Gyulai Páltól irodalmat,Lóczy Lajostól földrajzot, Mágocsy Dietz Sándortól botanikát, Ballagi Aladártól történelmet, Hampel Józseftől görög művészetet, Czobor Bélától keresztény régészetet és Kövesligethy Radótól csillagászatot. Természetes, hogy ennek nem lett jó vége. Egy huszonhárom éves ifjúból, aki igy eltékozolta az életét, - komoly dolgot csak egyet csinált: félévig segédtanár volt - nem lehetett más, csak iró, vagy múzeumigazgató. Én belőlem lett mindkettő, de
