Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

gazdaságot jellemezték. Az átalakulás lépésről-lépésre haladt csak előre. Az alföldi birtokok jelentősége azonban, éppen a kapitalista gazdálkodásra való áttérés következtében, egyre fokozódik. A tőkés fejlődés lehetőségeinek biztosítása inkább abban jelentkezik, hogy a fejlettebb gazdálkodás megnöveli az egész Károlyi birtokon belül az alföldi birtokok jelentőségét.

Ennek lehetőségét csak növelte az a körülmény is, hogy a kereskedelem fokozása céljából megindul az utak, hidak karbantartása. /68/ A viziutak kihasználása is fokozódik, még 1870-ben a Kőrösök viziútja is nagy szerepet játszik. /69/ Ha a szállításnak ez a módja sok esetben meg is felelt a kivánalmaknak, elsősorban az Erdélylyel való piaci kapcsolat fenntartása tekintetében, most a tőkés gazdálkodás fejlődésének megindulása idején, már nem kielégítő. A piacok összekötése csak kis területen történhetett meg, de ugyanakkor esetleges is volt, hiszen a folyóktól távol lévő községekben és mezővárosokban akadozó volt az áruellátás. A kézműipar nyersanyaggal való ellátása, vagy pedig a mezőgazdasági árutermelés cikkei is nehezen jutnak el megfelelő helyre. Ennek következtében egyre sürgetőbbé vált a vasútépítés. Igen érdekes az, hogy a megye vasútépítésében szerepet játszó tényezők tervezésükben szinte kizárólag a fővárossal való kapcsolat kiépítésén fáradoztak. Ez megfelelt a mezőgazdaság érdekeinek. Ennek folytán legelőször a Szarvas-Mezőtúr közötti vonal kiépítése történik meg. A Tiszavidéki Vasúttársaság kamatbiztositás mellett hozzá is fog ennek megépítéséhez. /70/

De ezt követték a többi hasonló vállalkozások. Sándor Vilmos - Kolossá Tibor mutattak rá arra, hogy a