Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal
A diszdoktori beszédet a függelékben közöljük SOMOGYI-KÖNYVTÁR ÉS VÁROSI MUZEUM SZEGED Szeged, 1933. I. 4. Kedves Imréin, nem sokat mentegetődzöm, tudod, hogy szokott az lenni: az ember először az idegeneket elégiti ki s azokhoz fordul utoljára, akik legközelebb vannak hozzá. Szőr nyü fajta ez a mienk. Vagy agyongyülöli, vagy agyonszere ti az embert, de élni sehogy se hagyja. Nyolcszáz-egynehány levelet, sürgönyt megköszönnöm. Nekem már rég valahol Salonikén kellene lennem, kialudni magamat, gyomromat, fejemet, tüdőmet összeszednem, akik mind megsinylet ték a regényirást - s januárnak, februárnak minden hetére esik valami gyomorrontó előadás. No elég erről ennyi, a tárgyra kell térni. De anynyi a kívánnivalóm nektek, hogy magam se tudom mennyi. Hát enumeráció /64/ nélkül vegyétek úgy, hogy mindent megköszönök. Én lennék a legboldogabb ha egyszer már meg tudnám szolgálni annyi figyelmeteket. Úgy érzem, hogy ha egy délutánt átbeszélgethetnénk az öreg úrral és egy estét veled. De őszintén szólva, amazt sürgősebbnek tartanám... ha ugyan édesapád optimizmusa is hozzád és hozzám nem keseredett már. De ha addig nem, azt hiszem tavaszra egyforma eggyé érünk mindnyájan. A nagyságos asszonyoknak kézcsókomat, a kis kollégáknak arcképemet és gratulációimat add át - téged nem keseritlek újévi köszöntéssel, csak 21 x 17 cm-es fejléces, ölellek kézírás-. Móra Ferid