Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal

397.

SOMOGYI-KÖNYVTÁR ÉS VÁROSI MUZEUM SZEGED

Makó, 1930. IX. 25.

Kedves jó Imrém!

Igen beházasodtam az idén Kiszomborba, Makó székhellyel. /Diósszilágyi főorvos /33/ a gazdám, hirből bizonyosan ismered, mint kultúrembert, különben előfizetőtök az Osváth-könyvre /34/ is/. Negyedik hete destruálom itt a csontból való nemzetet - van köztük bronz náció, jazig, kelta, avar, honfoglaló magyar, érthetetlen mért potyogtak itt ennyire a népek. Ez a nagy nyüzsgés az oka, hogy annyi kedves leveled válaszolatlan maradt: kegyetlenül be vagyok fogva reggeltől estig, s ahogy a sarat lemosom a kezemről, mindjárt tintába kell mártogatni az ujjaimat, ha esik jól, ha nem.

Tegnapelőtt azt hittem, végzek, s most akadtunk egy úgynevezett hun temetőre; az ilyen rendesen 300-400 sirból áll, azért semmi kilátás rá, hogy az idén a végére birjunk járni. Annál kevésbé, mert a bajai főispán is sürget, akinek Dombegyházán van egy valódi Attila-halma, meg Dorozsma is vár. Most már az a kérdés, hol forognak legkisebb veszedelemben az ősök, illetve hol legsürgősebb az első segély. Ez vasárnapig dől el, s akkor tudok határozott választ adni neked.

Mondanom se kell, hogy legszivesebben hozzátok mennék, ha nem éppen az ősök miatt is, akik közül sajnos, a legtöbbet Ígérők látszanak legmegközelithetetlenebbeknek /az igazgató úr telkén/. De akármint fordul a dolog, egykét napos szétnézésre minden esetre megszállom Gyomát. E2 az elhatározás azonban semmiképpen se tángálja a Te úti