Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal

390.

a kezemet. Nekem ugyan igencsak megvannak a klasszikusok, nagyobbrészt első kiadásban, nem is magamnak szántam én a gyűjteményt, hanem a vadembernek, ifjabb Ferencnek. /19/ Az ördög tudja, hol leszek én már, mire ő megnő, s hová veti őt a sors, mire kötelező olvasmányai lesznek szegény öreg klasszikusok! Ki tudja, lesz-e ott könyvtár, s abban jólelkü könyvtáros-bácsi, aki útbaiga zitóan simogatja meg a buksiját! Hát azért szántam én neki a Kner-klasszikusokat! Tudod, úgy gondoltam, hogy a te Mihályod és Zsuzsád dedikálják a "szegedi vadember nek, mire megnő", én meg majd belegrangérizálom a te leveledet. /19/a/ Ezen a réven megtudja, hogy apapa juttatta hozzá ezekhez a régi könyvekhez, s ha kinyitja őket, majd úgy érzi, mintha apapa cirőgató keze nyúlna ki belőlük!

Isten megáldjon, kedves Imrém, s addig is, mig a forgószél megint elvet hozzátok, meleg szeretettel ölel lek, mindnyájotokat szivből köszöntve Szeged, 1928. február 15. öreg barátod

Móra Ferenc

34- x 21 cm. gépirás.

SOMOGYI-KÖNYVTÁR ÉS VÁROSI MUZEUM SZEGED

Szeged, 1930. I. 2.

Kedves Barátom,

szives figyelmedet hálásan köszönöm, a kedves ötletnek és a művészi kivitelnek ma már másodszor örülök ebben az esztendőben. T.i. tegnap Tonelli Sándor dicsekedett /20/ a kis csomaggal, hozzám ma kézbesítette ki a posta Amikor megnyugtatlak Árgyélus királyfi és társai