Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

367.

dé’tt a kirájné. De igaz, ászt «felejtettem megmondani, hogy az öreg kirájasszony mégpamncsúta, hogy a fiatal kirájné szobájába nem szabad favágókat ereszteni. Hát a kirájnénak olyan gyönyörusiges szép két fia lett, hogy csupa gyönyörűség vót rájuk nízni. Hanem az az istentelen öreg kirájasszony nem kicseréte a két kisgyereket? Ki a! két kopó kölökkutyát tett oda helettük, a két kisgyereket meg el akarta veszteni. De ott vót ám két favágó; ezé'k osztán főkapták a két kis ártatlan kicsikét, osztán kod előttem, köd utánnom, mintha csak ott sé' lé'ttek vóna.

Ezek hogyan gyutottak be a szobábo, én ászt nem tudom; de hogy odabenn vótak, ammá bizonyos.

Nagy baj lett osztán ebbu. A fiatal kirájné annyit ritt, hogy majd fővette a házot. Tutta ú ászt nagyon jól, hogy mégcsaták, de nem tehetett rúla sehogy sé. Osztán még az öreg kirájné ászt is monta neki, hogy ijen rossz, ojan rossz, mer ha jó lenne, akkor nem lé'ttek vóna kopó gyerekei: Uram bocsá, iszé'n ijet még én nem is hallottam. Node ijen ez a mai fiatalság. Hej de máskippen is vót minden az én lánkoromba! Iszén ha ijesmi törtínt vóna akkor valakive, az a főd alá bújt vóna szígyélletibe. Osztán ez még, no lám, még neki áll főjjebb!

így beszit az öreg kirájasszony, pedig rossz vót annak mindén porcikájo. Hanem é'ccer hazagyün ám a kiráj ; hijábo beszít ott a szegény fiatal kirájné, csak nem írt a semmit. Biz ütet szegínt ékergette a kiráj . Égyené'ssen az erdőbe mént. Ott a favágók mé'gmonták neki, hun van a két kisgyereke. Odament, osztán eggyiltt itek jó darab ideig.

Úgy négy-öt esztendő múlva éccé'r csak hájjá ám,hogy az ura mégházasodott. Annak a kirájnok a lányát vétte e, akivé azelőtt csatázott. Ászt is mé'gtutta, hogy mikor