Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

34-6.

odaménnyünk; a többi oaztán az én dógom lesz.

Hajót kerítettek valahunnan. Mikor osztán fölütek rá, égyenéssen a sárkány elé tartottak. Mikor már közel vótak hozzá, ászt monta a zsivány a királylánynak:- Szip királylány, mink teérted gyüttünk. Azért hát mindent úgy tigy, amint mi parancsoljuk.

Hej, hogy mégőrut a királylány. Mindent úgy té'tt, amint monták neki. Nagyon ügyes éggy ember vót a zsivány hát élopta. Az igaz, hogy a sárkány akkor ippen alutt.

Jó van ám, hanem a sárkány fölíbrett, észrevette, hogy a lányt elopták tüle. Vesd e magad! Utánnuk röpűt. Észt várta a mi vadászunk. Ráfogta a puskát. A többiek csak azon vettík magukat észre, hogy puff. Leesett a sárkány mingyá, de ippen a hajóra, asztat meg osztán egísszen Sellye törte. Mindnyájan a tengerbe estek. Jó van ám, de ott vót a szabó is. Haraarjába cérnát húzott a tűbe, ékezdett varrni, hát nemsokára megin a hajón vótak; mer bizony nem sok idő tét el addig, míg a szabó az egész hajót összevarrta. Mintha csak egisszen üi lett vóna. Szerencsésen kiírtek a partra. Kiszátak osztán a hajóból, mentek, raendégetek a város felé, de útközbe már sokszor vörsönyögtek azon, hogy hát méllyiküké lessz a királylány, még a fél birodalom. Séhogysé tuttak megegygyezni. Mikor osztán a királyhó irtek, annak émonták az égisz dolog állását, hogy vót, mikippen történt. A sé' tutta mé'gmondani, hogy hát melyik a legérdémé'sebbik. Összehitta országa tudósait, hogy mongyák meg azok.Hogy osztán azok mit montak, nem tudom, mer nem vótam köztük. Annyi bizonyos, hogy amelyik nyertes'lé'tt, az még most is boldogan íl, ha meg nem hát.