Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

31.

áldozatot jelent az, hogy magát a ledolgozást is éppen nyári munkanapjainak idején kell ledolgoznia. A ledolgozó parasztnak munkája sok tekintetben közeljár a jobbágy munkájához.

Ez a jelleg állapítható meg az Igásmunkára vállalkozóknál is.

b./ Az igásmunkára vállalkozók a kapott föld fejében kötelesek 1 hold répát megművelni a kézimunkásokhoz hasonlóan, ugyancsak tartoznak megművelni három rész repcét saját eszközeikkel, betakarítani, vontatókra szedni, esetleges vihar után azt újból rendbe rakni, valamint kilenc hold lucernát lekaszálni és behordani, továbbá hat hold szalmás gabonát betakarítani, három hold tengerit letakaritani és behordani. Ugyancsak kötelességük 10 hold gabona termését behordani, ugyanilyen területre trágyát kihordani és elteregetni. A szerződéses feltételek között szerepelt még az is, hogy ők is kötelesek az uradalom földjén pénzért dolgozni, bérért szántani, és részért nyomtatni. Az igás ledolgozás feladata éppen az, hogy a kevés igaerővel rendelkező földesúr földjét művelje meg.

A ledolgozás mellett megtalálható az uradalom földjén a felesbérleti rendszer is, melyet főleg a tengeriföldeknél alkalmaznak, amikor is feliből vagy harmadából történt a bérbeadás, és ilyen esetekben a felesbérlők a szárat is kötelesek voltak behordani. /52/

Az uradalmi földek ilyen módon való megművelése megoldást jelentett ebben az átmeneti korszakban olyan értelemben, hogy az uradalom megoldotta termelési problémáit. Ez azonban nem jelentett egyet a gazdálkodás technikájának növekedésével, a terméseredmények emelkedésével. Az igaerő esetleges gyengesége, továbbá a ré-