Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
J_u, 29. álértéke csekély, sőt azt ie tekintetbe kell venni, hogy ez a kereset legtöbbször-családos emberé, és igy kevés annak eltartására, de maga a használatra kapott föld kiterjedése is oly csekély, hogy azon alig terem meg a családban felhasznált kukorica-mennyisége Tehát levonható az a következtetés, hogy a ledolgozás! rendszer előnytelen a munkásember számára« Viszont nehézzé teszi az a tény is, hogy a munkás a kapott földmennyiséggel hozzá van kötve az uradalomhoz, és ennek következtében nem használhatja ki az esetlegesen jelentkező béremelkedést* Ha mindehhez hozzávesszük azt a nem egyszer jelentkező tényt, hogy a munkás sokszor eladósodik az uradalommal szemben, akkor világossá lesz, hogy az uradalom ezer szállal köti oda a munkást« A ledolgozás! rendszer tehát a földesúri birtokok megerősödését eredményezte, mert a "nagybirtok saját gazdálkodásának fejlődésével kapcsolatban felmerült az a szükséglet, hogy munkások álljanak rendelkezésre»" A ledolgozásnak többféle formája alakult ki a Károlyi birtokon« Kérdés tehát az, hogy melyek azok a sajátosságok, melyek ezen a vidéken jelentkeznek? Sok esetben éppen a ledolgozás igénybevételének módja, esetleg mértékének változásai utalnak arra, hogy egyes bi^okok milyen mértékben térnek át a kapitalista gazdálkodásra, /51/ Kérdés az, hogyan tehetünk erre vonatkozólag következtetést? Úgy, hogy megvizsgálandó az a kérdés, vajon a munkaerő igénybevétele igaerővel, vagy anélkül történik« A mágócsi uradalom területén a feudalizmus~úz jocc .. húzó igásmunkát is találunk, de ezzel párhuzamosan jelentkezik a már attól elszakadó kézi munkát teljesítő bérmunkás is.
