Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

298.

viszonylag igen rövid idő alatt - majdnem szemmel kisér he tő ütemben - gyorsan alakitovo a, képezgette és levetélte kanyarulatait,, Különböző korú, régebbi és újabb részletes térképek összehasonlítása /hazánk I., II.,III felméréséből származó részletes topográfiai térképek/- világosan mutatja e folyótevékenység változásainak e~ redményeit.

Az eddig említett, felsorolt marosi eredetű nagyobb vízfolyások közül a legfiatalabbnak és legnagyobb nak tekinthetjük az Arankát.

A Csanádi Maros

A Radna-Lippai szurdoktól Aradig a Maros nyugatészaknyugati, Aradtól Pécskáig nyugat-délnyugati irányban alakította ki medrét. Pécskától délnyugati irányt vesz fel és Szemlak és Perjámos között mintha a régen elhagyott medrei /Nagyfalu-Varjas vagy Perjámos-Lovrin/ felé fordulva, merész, hegyes kanyarulatot képez déli irányban. Ettől a kanyarulatától kezdve a nagylaki Büdzsékig északnyugati irányban folyik. Büdzsék és Őscsanád között ismét délnyugati irányt vesz fel, Őscsanádtól Klárafalváig nyugat-északnyugati, Klárafalvától a torkolatig nyugati irányú.

Medre általában kanyargós, sok morotva, holtág, "dög ág" és elhagyott mederrész kiséri végig. /50,51/

Budapest, I960.

Gazdag László