Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

296.

szemlélettel lehet találkozni Szenemlei és Bodnár emlitett munkáiban is. Bodnár azt írja a Száraz-érről; A7/ "... őskori folyó volt mely a Ménesi-hegyekben eredt s Opaulisnál a Paulisi-ér útján a Marossal is de az áradások alkalmával a Körösök vizével is összeköttetésben volt..." Eszerint úgy tűnik, mintha az áradások a Ménesi-hegyekben eredő - nem létező - ősfolyóra vonatkoznának, pedig nyilvánvaló, hogy a Száraz-ér esetleges magas vize a Maros árvizének volt a következménye,.

A Torontáli Maros

Összefüggő, széles medrü, jól kiképzett partokkal rendelkező, régi vizfolyás volt a Perjámos- Kis Bikács közötti'Torontáli Maros." A régi meder Perjámoson-Pészakón át Lovrinig délnyugati, Lovrintól Nagyősz felé nyugati, Nagyősztől Vizesden-Kunszöllősön-Nákófalván-Nagykikindán át enyhe ivelésü kanyarulatokban délnyugati irányban, a régi települést csak nevében őrző Gálád pusztánál Nagy Bikácsig déli irányban húzódik. Nagy Bikács•tól mintegy 3 km átmérőjű kanyarulatot képezve észak felé fordul és Kis Bikácsnál simul a mai Paktó régi, akkor még itt elővizfolyású Tisza medrébe.

E régi meder Lovrin-KunszöllŐs-Nákófalva közötti szakaszát "Galaczka árok" néven jelölték. /48/ Nagykikindától délnyugatra pedig a "Vodica tó". Nagykikinda és Kis Bikács közötti részét régebbi térképek "Galádi ér"~nek, az újabb térképeken "Valóm Bara" /49/ a Kis Bikács és a mai Tisza "Kis Böge" nevű oldalága közti részt /mely eredetében már nem a Torontáli Maros medre/ "Cérna Bara" néven jelölik. Jellegzetességei közé tar-