Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

a Károlyi birtokon is földigénnyel léptek fel és a közel múltban végrehajtott legelőelkülönözést támadták. Átmenetileg sikerült megnyugtatni őket, de, tekintettel arra hogy törvényes utón nem tudta biztosítani terveinek megvalósulását, 1848 őszén újabb megmozdulás keletkezett. Ennek során az uraságnak jutott csákói pusztát elfoglalták, a bérleti földek árendájának fizetését megtagadták, kisebb királyi haszonvételeket is kezükbe vették, és midőn az uradalom keresetet inditott a nép ellen, az nem engedelmeskedett. /49/a/ Csákóról később sem voltak hajlandók lemondani a parasztok. Sőt ragaszkodtak Csákóhoz és azonkívül Szénást is magukénak vallották. 1848 őszén Orosháza népe újabb foglalásokra is készült. így ez év végén az orosháziak között működött a historiás Oláh István, aki, az egykorú jelentések szerint "lázitó" tevékenységet fejtett ki. Bogyó Sándor kormánybiztos dec. 17-én Oláh Istvánt a rögtönitélő biróság Ítélete folytán kivégeztette. /49/b/

Megyénk dolgozó parasztságának élete és harcai 1848-ban is előremutató jellegűek voltak és betetőzései a megelőző századok küzdelmeinek. 48 jelentősége megyei vonatkozásban is éppen az, hogy a parasztság eme küzdelme a haladásért, itt a jelen esetben a polgári átalakulásért folyt. A Károlyi uradalom területén lezajlott események arra vallanak, hogy a feudális jellegű gazdálkodás súlyos válságát éli. A telepítések ideig-óráig átsegítették az uradalmat a munkaerőválságon, de semmieset re sem jelentettek megoldást. Ez a vállalkozás nem vezethette le azokat az ellentmondásokat és problémákat, melyek a feudalizmus mélyreható válsága idején jelentkeztek. Éppen a nagyfokú proletarizálódás következtében csak még jobban kiéleződtek azok az ellentétek, melyeket