Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

265.

vízfolyásaival. Azokhoz hasonlóan itt is gyakran változtatgatta és alakítgatta medreit a vízfolyás. A Gyukosin árok meglehetősen kuszáit mederrészei és laposai legalább is erre engednek következtetni. A futóhomok-területtel kapcsolatban az egykori dünék roncsait itt is megtaláljuk. E területen képződött lösztakaró Nagyősz-Teremia-Mokrin között a legvékonyabb. Csanádpalota környékéhez, Orosháza környékéhez hasonlóan a homok itt is számos helyen szinte meztelenül a felszínre bukkan, mint pl. a Nagyteremia melletti Sand Ried-en, a Stengel réten vagy a<

Mokrintól keletre levő területen is. Mindezek alapján megállapítható, hogy a futóhomok és löszképződés korszakai előtt a Marosnak kisebb elágazásai már eljutottak e területre és az akkor lerakodott hordaléka, szerves alkotórészét képezi az itt kialakult talajféleségeknek.

A Békés-Csondrádi M^ros régi medrei

A régi maroságak villa alakban való szétágazását Kürtös-Mácsa környékén találjuk. A legészakibb a Bugér, Kékes, Bugyi ér, /10/ Csőkos ér vonala, melynek vize Gyulavarsándnál talált természetes lefolyást a Fehér Körösbe .

Ezen a területen csak ritkán kiszáradó állóvizek voltak Ottlakától keletre: a Kékes-tó, Ottlakától északra: Kis Mira-tó, Nagy Mira-tó, Juruga-tó, Nagypéltől északra: Impuczita Felső-tó, Impuczita Alsó-tó, Nagy Muzga-tó, Nagypéltől nyugatra: Forgós-lápos.

Kétegyházától és Elektől északra és északnyugatra: Békéscsaba és Gyula közti területen a felszinen a régi