Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata
244. A vizvirágzások ma mindinkább terjednek, illetve gyakrabban lépnek fel olyan helyeken is, ahol korábbani nem, vagy csak igen ritkán fordultak elő. Ennek az az oka, hogy a valamikori ún. tiszta vizek mindinkább eut£• -n v ' rófizálódnak, azaz különböző szerves anyagokkal szennyeződnek, s igy alkalmassá válnak az említett mikroszervezetek tömeges felszaporodása számára. Ha azután az időjárás is kedvező, úgy a mikroszervezetek mérhetetlen tömegekben felszaporodnak, s a viz életét vagy a gazdasági hasznosítás ágát szinte "csapás"-ként sújtják. Ez a mindinkább növekvő probléma indította a X. Nemzetközi Limnológiai Kongresszust arra, hogy munkáját elsősorban ily irányban szervezze. /194-8/. Persze a belvizek vizvirágzásos megszinesedése, "megromlása", már a régi korok emberét is csapással sújtotta, különösen a szárazabb és melegebb országokban. A víztartók, vízfolyások tespedővé válásával bennük a viz megszinesedett, és az állatok számára ihatatlanná vált. Én az Orosháza-környéki szikes vizekben mindig azt tapasztaltam, hogy a vizvirágzások egyszerre tömegesen lépnek fel, azaz a tömegprodukciók időben és térben halmozódnak. Nem nehéz elképzelni, hogy a vizeknek ez a hirtelen jövő általános "megromlása" valamikor egész nyájak sinylődését vagy pusztulását okozhatta. Kérdés: lehet-e a vizvirágzások ellen védekezni? Ily irányban is folytak már kísérletek. Eleinte a halastavakban a vízfelületen kialakult neuston-hártya eltávolításával kísérleteztek. Ez azonban csak "tüneti" kezelés volt, mert a neuston-tömegprodukció kedvező időjárási helyzetben ismét hamarosan kialakult. Újabban különböző vegyszerekkel, különösen a rézgáliccal próbálkoztak. Ennek az eredménye változónak mondható.