Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
214. 31. Kiss András beismeri, miszerint Pakurár elfogatása alkalmával - mivel az neki sógora - többekkel együtt ő is bement — Lung Áron biztoshoz és kibocsátatását kérte, s habár tagadja, hogy máskülönben fenyegetőzött, vagy erőszakoskodott volna, Farsang József vádlott társa, valamint Lung Áron, Timotity Pera és István János tanúk vallomásával igazolva van, miszerint terhelt Pakurár Mitru kibocsájtatását a többiekkel együtt erőszak és fenyegetéssel követelte, kijelentvén, hogy különben feltörik a fogház ajtaját. 32. Dobozi Mihály beismeri, hogy reggel ő is bent volt a városháza udvarában, és ott hangosan kiabálta, ki kell ereszteni Mitrut. Ezen felül Farsang József vádlott társa szemébe mondotta, hogy ő is csak úgy fenyegetőzött, mint a többi. 33. Dódity Pera beismeri, hogy az eset helyszinén jelen volt, s hogy a tömeggel együtt ő is bement a városháza udvarába, beismeri azt is, hogy a lövések megtörténte után midőn az udvarból az utczára kijöttek, Pakurár Mitru kiabálta "ne engedjük" utána ő maga is kiabálta ugyanazt, következőleg ezen magatartásával a különben is felizgatott tömeg felbújtására közreműködött. 34. Szekerka István tagadja, hogy a szóban forgó erőszakoskodásban bármi részt vett, sőt még azt is, hogy az eset színhelyén jelen lett volna. Lázár Vikentia tanúval történt szembesítése után azonban beismerte, hogy az eset színhelyén valóban jelen volt, sőt annak a lehetőségét is megengedte, hogy azt kiáltotta: "Gyerünk emberek a szolgabiróhoz a rendeletért." Hegyesi Zsigmond tanú vallomása szerint pedig Pakurár Mitru után még azt is kiabálta volna: "Adják ki a rendeletet, mert különben a szolgabirót Ludai Sztévát, és az urakat agyon
