Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A battonyai zendülők pere

213.

hogy a tömeggel délelőtt a Tárosháza nagy kapuján át az udvarba is berontott, és csak a csendőrök lövésére futott onnan ki, s habár egyébként tagadásban van, Pakurár Mitru, Farsang József, és Szekerka Mihály vádlott társai szembe mondással igazolták, miszerint ő is lármázott és fenyegetőzött, és hogy ittas állapotában, - mivel azonban vádlott maga sem védekezik, ~ kövekkel hajigálta az ablakokat s kiabálta: "Gyere ki kutya zsandár."

29. Juhász /Bubos/ Örzse beismeri, miszerint délután 4 óra után a betört kapun ő is behatolt az udvarba, és

midőn az ott levő számos feldühödött asszonyok a hatóság és csendőrökre részben fenyegető, részben pedig sértő szavakat kiabáltak, a többek között ő is felkapott egy darab deszkát s azt az udvarba bedobta» Ezen tagadásával szemben G» Tóth Lukács és Grósz Izsó tanúk vallomásával igazolva van, hogy midőn a kapu betörése alkalmával terhelt az udvarba berohant, ő éppúgy, mint a többi asszonyok, megöléssel fenyegette a csendőröket, és főszolgabirót. Utrata Szopek Zsuzsanna, Koczur Mari, s Madari Sándorné vádlottak vallomása szerint pedig a kapu betörésében is részt vett, s abból egy darab lécet lehasitván azzal fenyegetőzött, később pedig a csendőrök felé

I

dobta.

30. Górácz Mihály csak annyit ösmer be, hogy Nagy György Andrással együtt jelen volt a főszolgabirónál, kitől

Pakurár kibocsáttatását egész illedelmesen kérték. Ezzel szemben Lung Áron és Timotity Pera tanúk igazolják, miszerint terhelt előbb'a tanúktól erőszakoskodva, és életveszélyes fenyegetés mellett követelte Pakurár kibocsájtatását, később ugyanazt ismételte a főszolgabiróval szemben, mindaddig, mig Pakurár valóban szabadlábra bocsátva nem lett»