Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
210.- úgy, hogy vádlott mig egy részt azokat, kik a tömeget lecsendesiteni akarták, fenyegetéssel eltávolitani igyekezett, a kártékonykodókat nagyobb tevékenységre buzdította * 20. Pécsi Jánosné született Oravecz Anna beismeri, hogy délután 4- órakor, midőn a hátsó kaput betörték, a többi asszonyokkal együtt csupa kíváncsiságból ő is bement az udvarba a nélkül, hogy valamit tett volna. Ezzel szemben G. Tóth Lukács és Lovrits Pál tanúk egybehangzó vallomásával igazolva van, hogy a többek között a főszolgabirót és a csendőröket ő is megöléssel fenyegette. Kiss Rózái vádlott vallomása szerint pedig a csendőrök megszégyenítése czéljából rájok alfelét veregette. 21. Mindég Jánosné, szül. Spról Mária beismeri, hogy estefelé a helyszínen megjelent, anélkül azonban, hogy ott valamit is tett volna. Ezzel szemben Koczur Mari vádlott szemébe mondotta, hogy terhelt őt kezénél fogva húzta az udvaron, hogy ő is követelje a fehér zászlót. Tót Lukács és Fleischman Manó tanú vallomásuk szerint pedig terhelt a hátsó kapu betörése alkalmával rohant be az udvarba, ott fenyegető szavakat használt, illetve a csendőröket és a szolgabirót megöléssel fenyegette. 22. Kosztelnik Mihály csak annyit ösmer be, hogy midőn a nép a városházába rohant, a tömeg őt is magával sodorta egész a városháza kapujáig, a lövések megtörténte után azonban nyomban haza ment, s a zavargásban semmi részt sem vett. Ezzel szemben G. Tóth Lukács tanú igazolja, hogy vádlott is azok között volt, kik a tanácsterembe benyomulva az állítólagos miniszteri rendeletet fenyegetve követelték, s midőn a jegyző megnyugtatásukra azon Ígéretet tette, hogy a miniszterhez folyamodványt fog késziteni, terhelt is kiabálta: "Hazugság, itt van a
