Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A battonyai zendülők pere

184.

kel, és tégladarabokkal el voltak látva." Mindezek a "felfegyverzés" fogalma alá esnek, abban az esetben, ha csoportos megtámadásra használják. Mert ezek szerint kétségtelenhogy a hatóság elleni erőszakot felfegyverzett csoport követte el. Ezért alkalmazta a Tábla a btk. 163., §-a helyett a súlyosabb Ítéletet meghatározó 168. §-t„, /20/

A Tábla Ítélete ellen a vádlottak a Kúriához fellebbeztek. Az ügyet 1892 február 26-án vizsgálták meg.

Az ügyész a fegyházbüntetés helyett a vezetőkre börtönbüntetést indítványozott. Különben a Tábla ítéletét jóváhagyták. /21/

A csanádmegyei Közigazgatási Bizottság elnöke Lonovics József főispán 1892. február 10-én szerkesztett jelentése másképp Ítéli meg a megmozdulást. "A helyszínen szerzett tapasztalatok, valamint a vizsgálat adatai azt igazolják, hogy Battonyán nem egy előre tervszerűen berendezett és zendüléssé fajult mozgalomról volt szó." /22/

Az uralkodó osztályok szerveinek képviselői egymás között tehát másképp Ítélték meg a mozgalmat. A megítélést nem az objektiv tényekre alapították. Nézeteiket kir-ki funkciójához alkalmazta, és ahhoz képest hozta meg elnyomó intézkedéseit. A bíróság a hatalmat a bosszúra használta fel, a megyei igazgatás pedig a közvetlen elnyomás rar,. visszafojtásra. Lényegbeli eltérés azért nincs. A két különálló területen működő szerv az uralkodó osztályok azonos akaratát valósítja meg azonos célból. Az okok mélyebb vizsgálatát Pakurárék egyik szervtől sem várhatták. Az uralkodó osztályok képviselői lem voltak elnézőek a Viharsarok szegényparasztjaival szemben, akik később a keservesen szerzett tapasztalatokat használták