Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Babáj Gyurka

160.

nak találta a közbiztonság helyreállítására. Amint a felszólalásokból kiderül, a városi perzekutorok "harci kedve" és felszerelése rendkívül fogyatékos volt.

"A mi rendőreink nem képesek a rablókat megfékezni, amin nem is lehet csodálkozni, hisz családapák, kiknek a nyomorult szolgálati bérért nem nagy kedvük lehet életüket föláldozni" - állapította meg Osztróvszky József. Takács Mihály konkrét esetek alapján arra a következtetésre jutott, hogy "o.o a szegedi rendőrszemélyzet valóságos satyrája a rendőrségnek." Ő jellemző esetként említette, hogy mikor "a persecutió a bánátba elindult, a rendőrök a felsővárosi lakósok rozsdás puskáit kérték el, s úgy indultak útnak." /15/ Csongrád megye július 20-án tartott rendkívüli közgyűlése lényegileg a szegedi javaslatokat fogadta el, amikor a következőkben állapította meg "a rablók kiirtásának eszközeit";

1. Fejükre pénzjutalom kitűzése.

2. A lovascsendőrök számára a célnak megfelelő vontcsövű, dupla, hátultöltő karabin és hatlövetű revolverek beszerzése.

3. Gondoskodás az elesett pandúr családjáról, ellövött lovának megtérítése, esetleg épületeinek tűzkár elleni biztosítása /bosszú!/

4. Pandúrok megválogátása.

5. A Maroson, a Tiszán és másutt a betyárok átkelőhelyeinek erős ellenőrzése. /16/

Ugyancsak július' 20-án Pest-, Csongrád és Torontál megye, valamint a Kunság perzekutorait Kistelekre összevonták Babáj Gyurka bandájának kézrekeritésére. Mintegy 100 fegyveres gyűlt össze, razziájuk azonban teljesen eredménytelen volt. Az a rémhír terjedt ugyan közöttük, hogy Babájt és két társát Szegeden elfogták,