Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Értékes adatok egy orosházi iparosmester családi feljegyzéseiben

142.

gam is tehát, mint akkor még életem javában lévő fiatal ember, megválasztattam az orosházi nemzetőrség közép századánál őrmesternek... A leg veszedelmesebb időben Hadnagyi rangra léptem, ez volt már a forradalom utolja felé.” 1849. augusztus elsején Gabányi orosházi térparancsnoktól utasitást kapott Supkégel, hogy azonnal induljon Szegedre és a hadügyminiszternek /3/ egy jelentést adjon át. Délután 4 órakor eredt útnak Horváth János orosházi parasztemberrel, egy kétlovas kocsin. Vásárhelyen lovat etettek és hallották, hogy a vásárhelyi rét már osztrák kézen van. A Tiszán hadihid 'vezetett át, Supkégelék keltek át rajta utoljára, a császáriak közelléte miatt felszedték a nemzetőrök. /4/

A továbbiakról beszéljen ő maga: ” Be érkeztem éjjel 12 óra tájon Szegedre, ott mindenütt az iszonyú mozgás, költözködés, a lehető leg nagyobb csendben. Itt egy tsapat ágyú tovább tár szekér, amott egy tsapat gyalogság, lovasság, árkász, parasztszekér és Isten tudja mi, mind vonultak keresztül a hidon a Bánátba, Makó felé.

Én fogatomat a városháza előtt meg állitván tudakozódtam a Hadügy miniszter iránt, melyre válaszul nyerőm, hogy az öszves Minisztérium az előbbi órában távozott el Szegedről Makóra, melyre azonban bővebb felvilágositást adhat a Polgár mester /5/, a ki éppen most ment haza, igen közel lakik. Én kotsimat a Városháza előtt hagyván, futottam azonnal a'Polgár mesterhez, a ki mi után ki létemről meg győződött, azonnal szorgalmazott, hogy kotsimat biztosítsam, ha tovább akarok menni, mert ő nem áll érte jót, hogy e borzasztó zűr zavarban el nem veszik, s akkor ön gyalog marad. Futottam tehát azonnal, s kotsimat a Három Király Vendéglőbe be zártam, úgy mentem vissza utasításért a Polgár mesterhez.