Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Értékes adatok egy orosházi iparosmester családi feljegyzéseiben
A faanyag és építőanyag beszerzése Orosházán nehéz feladatot jelentett, mivel csak vizmenti vagy a hegyvidékkel kapcsolatot tartó vásárhelyekről lehetett szállítani. Supkégel mester elmondja, hogy 1839-ben Gyuláról hoztak ablaknak való, hosszú tölgyfát. 1843-ban a Maroson vett fát építkezéshez. Mivel helyben ilyen szakmájú kereskedő nem volt, Vásárhelyről, Olasz Sámuel fakereskedőtől szerezte be a padlódeszkát és a stukatort. Gyuláról hoztak meszet is Orosházára. Habarcshoz való homokot a közeli nyomásról kellett hozatni, 8 garasért egy kocsival. A tégla és cserépégetés is helyben történt. Supkégel 10 váltóforintért égettette ezrét a téglának és ezrenként két húszasért hordták neki haza. A födélcserép ára Tar János temető melletti cserépégetőjében 16 váltóforint volt ezrenként, 1843-ban. Supkégel mester emlékiratainak jelentős részét az első orosházi emeletes lakóház, a mai Rákóczi u. 8 szám alatti épület épitéstörténetének szentelte, amely az ő életében igen nagy fontosságú esemény volt. Miután Nemes Jankó Ferenccel közösen téglát égettetett, és a Maroson fát vett, Írónk fél évre megfogadta 25 váltóforintért és kosztért Csont János ácsoláshoz értő obsitost. Két napszámost is kerített, napi 8-8 garasért és élelemért. / Ekkor - 1842-ben - 6 váltóforint volt a búza köbe./ A napszámosok Csont irányításával 1843 tavaszára a leendő épület minden fáját kifürészelték, a marosi rönkökből, és a helyszínre szállították a téglát meg a vályogot. A tervezett épület kőmives munkáit Bubik János orosházi kőmives mester vállalta el 230 váltóforintért, négy legénnyel. Végül mégis egyetlen segéddel, Teszár Jánossal rakta fel a falat 11 hét alatt, összesen 305
