Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
X 9o parasztság rendkívül szívósan küzd sorsa enyhítéséért * A parasztoknak tudomásuk van arról, hogy az uradalom és a megye figyelteti a mozgalomban szereplő parasztokat,mégis szervezkedik. Az egyik uradalmi jelentés erről a következőképpen számol be: "amint az éjszakai vigyázókkal infcrmáltatom, minden éjszaka nagy csoportok gyülekeznek a Goripheusok házában és azok által a felzendült nép desponáltatik, illy formán: /Ne fizess, úgymond -/ éppen a collektázás folyt ekkor H.L. / - mert megmutatom ászt az taxa ideiért is elég lészen./ Hlyen szók által úgy neki bátorodott az veszedelminek ezen nyakas nép, hogy amint az inquisitióból is, melly ezen Particuláris gyűlés alkalmatosságával autenciáltatott, kijött, hogy közakarattal azon volnának, ha megfognak is, ne félj, mert a Tömlöcön is rajta megyünk és kiszabaditunk." /17/ Az uradalmi gazdálkodás kibontakozása tehát megnövelte a parasztság szolgáltatásait, és ez vezetett a parasztság elkeseredett ellenállására, továbbá nem fogadták el az uradalom által kibocsájtott urbáriumot abban a hitben, hogy az megváltoztatta a Becsben kiadott Urbáriumot . A parasztok viaskodása nem csendesedik le. Sőt,elszántságukban az uralkodóhoz is elküldték követeiket. Az egész megmozdulás az 1774° év júniusának végén, tehát éppen a legnagyobb dologidőben éri el csúcspontját.1774. jun. 24-én a "lárma" nemhogy csendesedne, hanem ellenkezőleg, fokozódik, és a nép a vezetők tanácsát fogadja el és az ellenállók szama egyre sokasodik. A Bécsbe küldött követek visszatéréséig sem folyik a munka. "Az többiek az úgy annyira megáltalkodva vannak, hogy feltett szándékokban, hogy már a legkisebbet sem akarják megtenni, csoportozn^k naponként, és valahol hárman-négyen megái-