Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
dr. Dénes György: Az orosházi földmunkások és szegényparasztok 1863. évi megmozdulása
77 Dr. Dénes György: az orosházi földmunkások és szbsényparasztok 1863. ÉVI MEGMOZDULÁSA Az 1862. esztendő rossz termése súlyos nélkülözésre kényszerítette az Alföld különben is rossz körülmények között élő földmunlcásságát és szegényparasztságát, 1863-ban a jó terméstől várta a nép hely - zete javulását, de abban az évben minden előzőnél pusztítóbb aszály tette teljesen tönkre a termést. Annyira, hogy sok helyen még aratni sem volt érdemes. Ez a csapás a szó legteljesebb értelmében az éhhaliál szélére sodorta a mezőgazdasági munkásságot és a tartalékokkal nem rendelkező szegényparasztságot. Az éhező parasztok szörnyű helyzetét az uralkodó osztály is fölismerte, és ha jószívűségből nem is. de a végső elkeseredésében mindenre képes éhező tömegek kitörésétől rettegve nyomorenyhftő akciókat szerveztek, valamint szfvhezszóló újságcikkekét írtak a parasztság nyomoráról, és arról, hogy ezen segíteni kellene, A józanabbak persze világosan látták , hogy a jótékonycélú egyletekhez beérkező filléres könyöradományokkal nem lehet segíteni az éhező szegényparasztok millióin, ezért egyrészt a tervezett nagyszabású alföldi út- és vasútépítkezések. valamint Tisza szabályozási munkák haladéktalan megkezdését. másrészt a legforrongóbb helységekbe csendőri erősítést, sőt nagyobb katonai erők vezénylését sürgették. Különösen kiélezett volt a helyzet o Viharsarokban. Békés megyében, hol a lakosság túlnyomó többsége a mezőgazdasági munkásság és a szegényparasztság soraiba tartozott, és ahol a nép között még éltek az 1848-as politikai harcok emlékei. Fokozottan állt ez Orosházára, hol 1848-ban kezükbe ragadva a község vezetését urasági földeket foglaltak el és osztottak Gál a szegényparasztok, és még élénken élt emlékeze tűkben az ezért elszenvedett kíméletlen retorziók emléke. Táncsics füzetei minden tilalom ellenére közkézen forogtak és a rohamosan öntudatosodó földmunkásság bibliái lettek, 1863 júliusában, midőn már nyilvánvalóvá vált, hogy az aszály szinte teljesen elpusztította a termést, az éhező földmunkásság oly közvetlen és fenyegető veszélyként jelentkezik, hogy a kormánykörök jónak látták kipuhatolni a nyomorgó munkanélküliek számát, A Helytartótanács július 8-ánez ügyben megkeresést intéz valamennyi vármegye főispánjához, A beérkező jelentések szomorú, de egyben fenyegető képet festenek, és előrevetítik a várható szörnyű nyomor körvona - Iáit. Az éhező tömegek kitöréseitől rettegő főispánok kényszermunkákért könyörögnek, amelyek talán enyhítenék a nyomort és természetesen a feszültséget is. A közmunkák költségeit persze nem kívánják a kormányra hárítani, csak kölcsönt kérnek, melyet a következő, kedvezőbb években közmunkavált - ság címén visszafizettetnek majd a néppel. De álljon itt eredetiben a Békés megyei főispán! helytartó Jelentése, amely - de különösen a mellékletét képező kimutatás és ái ahhoz fűzött Jegyzet - valóban figyelmet ér demel.
