Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után

71

lefizette a híres betyár egyik atyafiát. hogy segítse elő Rózsa Sándor kézrekerítésél így is történt A gyanútlanul érkező Rózsa Sándort nyolc pandúr elfogta és Szegedre vitte. Halálos ítéletének kihirdetése után. utolsó kír vánságaként, megengedték neki. hogy lovára felüljön. Több se kellett neki. a kerítésen ke« resztülugratott és bottal üthették a nyomát - Másnap reggel a két betyár és a fiatal gazda szánkóra ülve a csorvási úton elindultak Orosházára, hogy ott az öreggazdával megegyezzenek a lovak árában. A monori csár - dához érve azonban a betyárok a göbölyhajtó út felé hajtattak, majd leszállították a fiatal Ravaszt, megfenyegetvén: ha Orosházáig bárkinek is szólni mer a történtebről, agyonlövik. Ezzel elhajtottak A fiatal gazda nem is szólt senkinek, apja sem haragudott rá, (Fekete Sándor elbeszélése alapján Soós Antal tanuló gyűjtése az orosházi ILsz. általános Msköla történelmi szakkörének említett gyűjteményé - ben.) (104)

A túlzó romantikus ponyvák hatását mutatja egy Kondoroson lejegyzett história, mely szerint a betyárok szemet vetettek a gazdag Szamek-gróf (kastélya a Csepcsányié környékén. vagy azonos vele) kincsesládájára. Három éjjel egymásután megpróbálkoztak a vasláda feltörésével, azonban teljesen eredménytelenül Ekkor agyonvertek három terhes aszszonyt. a magzatokból gyertyái készítettek és annak világánál sikerült csak a kincset megszerezni (Kovács György, 55 éves, fm..Kondoros).

Külön csoportot foglalnak el a nép gon - dolatvilágában azok a történetek, melyek a szegénylegény betyárok és a fösvény, zsugori gazdagok viszonyáról szólnak. A legendáshírű szentesi Bagiról úgy tudják, hogy birka - nyírás után pénzét mindig elásta és a betyárok sohasem tudták megtalálni, azonban hogy ne háborgassák, ő rablás nélkül is adott nekik nagyobb összegeket. így azután békén Ingy* tát (Kovács Pál, 88 éves. fm.. Kondoros.)

A köztudatban általában az a felfogás ól. hogy a pandúrok, csendőrök és más hivatalos

fegyveresek nem mertek szembeszállni a betyárokkal, vagy ha mégis harcra került a sor. általában a pandúrok maradtak alüL

A vásárhelyi pusztán kóborló gyalog - betyárok sem Ijedtek meg a maguk árnyé - kától Egyszer Beretvás, a híres vásárhelyi csendbiztos, kocsival cirkált a pusztán, késő ősszel amikor a pásztorok már behú - zódtak a városba. A kocsiról a komisszáros észrevette, hogy az egyik elhagyott kunyhóból két szűrös ember indul el a pandúrokat látva. Egyik legényét utánuk küldte kilétük megállapítására. A két betyár rákiabált a közeledő csendlegényre: «Ne gyere tovább, mer meghalsz!» A pandúr rájuk se hederített és nem állt meg, erre lelőtték a lováról és elszaladtak. Beretvás kocsis egy tanyába vitette a súlyosan sebesült perzekutort az orosházi határ mentén. Ettől’nem messzire, egy másik tanyában, egyedül volt éppen az orosházi «betyáros Szabó»: szalonnát sütött, mikor betoppantak a betyárok. Adott nekik enni-innivalót apja tanácsa szerint, aki tudta, hogy ha szépen bánnak a szegénylegényekkel, mindjárt csendesebben viselik magukat Vacsora után a két gyalogbetyár elküldte a fiatal «betyáros* Szabót : •Nézd meg, meghótt-e mán az a bitang?»A legény nemsokára visszajött a válasszal: - «Még él, a fődön fekszik, de nagyon hörög mán.» Reggelre a pandúr meg is halt (Fekete Sándor.)

A betyárokat a németvilág után sokszor nem látta szívesen a nép. Megindult a haj - sza a földért, a parasztság nagy része a vogyongyűjtési láz megszállotja lett Azt hitték sokan, hogy ha évtizedes kuporgatással. önmegtagadással néhány holdat szereznek . életük biztonságosabb lesz, A kis vagyonka védelmére, az idők szavát meg nem értő betyárokkal szemben, a nép elmés szerkezeteket próbált alkalmazni Monoron akkor még kévé8 tanya volt. közöttük az öreg Hbrváthó, aki a mende-monda szerint hét ép foggal született, ennélfogva táltosnak hitték. Olyan erős ember volt, hogy fogadásból egy köblös zsák gabonát megemelt a fogú-