Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
63 sokai lakóik nem képesek biztonságban élni és dolgozni Augusztus 25-én éjjel a vásárhelyi puszta felé eső részén özv. Szabó Istvánná orosházi lakos 219 keresztből álló asztagát felgyújtották és az porig égett(81). Szeptember 8-án a Kétegyháza melleti Kakuszi pusztán történt egy nevezetesebb rablás. A gyulai vásárról hazafelé tartó utasok között, délután 4-5 óra körül, három lefordított bundájú lovas jelent meg, a csárda közelébe mentek, egyikük bort hozott ki, majd az elhaladó utasokat kezdték fosztogatni Az egyik áldozat egy kirablott kocsiból «jaj oda vagyak, meglőttek* kiáltást hallott és megmenekülése után jelentette az esetei A szétszórt iratokból megállapították, hogy a vásárhelyi Tóth Mihályt rabolták ki A gyanú - mivel más lovasbetyárok ezen a vidéken nem szoktak megfordulni - elsősorban Szilágyi Jancsi Farkas Pista és Szabó Palkó ellen irányult (82). Október 12~én Arad megyével közös üldözést tartott a megye (83), majd néhány nap múlva szarvasi, gyulai és makói csendőrök részvételével nagyobb cirkálás folyt le, minden-eredmény nélkül*. Medgyes és Bodzás környékén (84). Ebben az évben több emlí - lésre méltó eset nem történi 1852. Az előzőekhez képest esetekben szegény esztendő volt 1852, A császári hatóságok kétévi erőlködés után eljutottak odáig, hogy a közbiztonság bizonyos megszilárdulásáról beszélhettek. Veszedelem most már csak a több megyét uraló «harcedzett» bandák részéről fenyegette a «közbátorságot*, viszont az elkövetett rablások stikszor súlyosabbak voltak, mint régebben. Április 19-én este két nagyobb rablás is történi Különösen Horváth Mihály apátfalvi plébános házának kirablása kelteti nagy érdeklődési Este 8 óra körül a plébános lakását - a pap távollétében - váratlanul megtámadták és az ott lévő kocsist, káplánt, gazdaasszonyt és annak leányát megkötözve, éjjel 11 ó - ráig raboltak A betyárok - a házbeliek szerint - négyen-öten lehettek, kettő közülük a holmik összeszedésével foglalatoskodott,egy az összekötözötteket őrizte, a többi pedig őrt állt a ház előtt Mindannyian fel voltak fegyverezve (a házban lévő három be - tyárnál egy rövid karabély, egy duplacsövű pisztoly és egy bárd volt), beszédmódjuk alapján parasztemberek lehettek Kettő kö - zülük bájússzal és álszakállal leplezte magái A pap n>ár úgy látszik gondolt arra, hogy a betyárok szemet vetnek rá. mert minden ruhaneműjébe belehímeztette é* mindegyik papírpénze sarkába Untával be - írta a «H.M.* monogrammol A plébánostól 3021 ft értékű papír- és aranypénzt, ezüst gyertyatartókat, végvásznakat, abroszokat,fehérnem űeket, ágyneműket vittel el a rablók (85). A tett elkövetésével gyanúsítottak alapos gyanú alapján Csányi János szegedi, Ambrus Bálint kiszombori. Szűcs István algyői és Kusz ‘János makói lakosok voltak A hónap végére Csányit már el is foglák(86), A másik eset Szarvason történi Szintén este 8 óra körül két felfegyverzett rabló tört rá Melian György házára és károm-? kodva, halállal fenyegetve, kényszerftették a vacsoránál ülő háziakat pénzük és értékei k átadására. A fenyegetés azonban nem volt eléggé hatásos, ezért Melian feleségét kínozni kezdték. Az asszony félelmében elővette az elrejtett pénzt: 24 aranyat. 100 pengő forintot ezüst húszasokban és 1120 váltóforintot bankjegyekben. Meliannének egy óvatlan pillanatban sikerült a szobából kiugrania ős lármát csapnia az utcán. A zaj hallatára a betyárok gyorsan felültek a rájuk várakozó locsira és állítólag Szentes felé elmenekültek A feljelentés után a csendőrök azonnal Szentesre mentek de a rablókat nem találták(87), Mindkét rablás gyakorlott, tapasztalt betyárokra mutat. Az áldozatok megkötözése nem vak ritka, de a nők kínzása ezen az eseten kívül nem igen fordult elő, A betyárokban mindig volt bizonyos lovaglás érzés, a nőkkel gyak-
