Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Fancsovits György: Az első világháború háborúellenes mozgalma, az 1918-as őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság Orosházán és környékén
149 Hsában megindult a román imperialista csapatok támadása (4.kép).A vármegyének a román csapatok által való megszállása 1919.évi április hó 20-a után vette kezdetét és nyolc nap alatt az egész vármegye megszállt területté vált. A vármegye megszállása nem ütközött komolyabb ellenállásba. Békés község határában a vörös c sapatok kisebb ellenállást fejtettek ki. A román burzsoá katonai parancsnok az ellenállás miatt 12 békési polgárt elfogatott és azokat.jóllehet ártatlanok voltak.kivégeztette. A román burzsoá tá - madás megindulásakor az orosházi vörös őrség azt a parancsot kapta, hogy vonuljon vissza a Tisza-. Körös háromszögbe.és ott csatlakozzon a Vörös Hadsereghez. A vörös őrség és rajtuk kívül kb. 200 ember - Szentes irányába vonultak vissza.ki kocsin, ki gyalog. A kivonulás előtt Görbics László összegyűjtötte a bankokban lévő pénzmennyiséget, aranyat, ezüstöt és értéktárgyakat megmentés céljából. Az összegyűjtött értéket, mintegy 1 millió 80 ezer korona összegben Szemenyei Pál. Csömör Antal, Rajki Sándor és Tóth István Budapestre vitték, és ott elhelyezték az egyik adóhivatalban. A román burzsoá csapatok bejövetele előtt a polgárság titkos futárral levelet küldött a románokhoz, amelyben a legsötétebb módon festette le az orosházi «bolseviki» uralmat . melyben ők.tudniillik a polgárság annyit volt kénytelen «szenvedni». Könyörögtek.hogy minél előbb szállják meg Orosházát. A román burzsoá csapatok 1919. április 28-án déli fél 1 órakor érkeztek Orosházára Leca tábornok és Mucha vezérkari ezredes parancsnoksága alatt a békéscsabai országúton Pusztaföldvár felől. Ellenállás nem volt. Az evangélikus templom tornyára feltűzött hatalmas fehér zászló már jó előre jelezte a közelgő csapatoknak, hogy itt semmitől sem kell tartaniok. A község határszélén a régi közigazgatás tisztviselői örömüknek adtak kifejezést, hogy végre megérkeztek a megmentők. Ugyanakkor örömmel fo - gadták a parancsnok kijelentését, hogy a románok nem ellenségként jöttek, hanem barátként és megmentőként a vagyon és tulajdon biztonság őriéiként. Úgy gondoljuk, jellemző adat ez a polgárság «hazafiságára». akik szívesebben elfogadják a hódító imperialisták uralmát, csakhogy vágyó - nuk biztonságban legyen, mintsem a független és szabad Tanácsköztársaságot, melyben természetesen nem lehetett mások kizsákmányolásából élni. Később keservesen tapasztalhatták. mit jelentett a vagyonbiztonság a megszállás alatt. Közigazgatásilag.mint megszállott terület az orosházi járás a nagy - szebeni román kormányzótanács fennhatósága alá került. A román burzsoá csapatok megszállásával véget ért a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra rendje vármegyénkben. Kezdetben az egész vármegye Dr. Márkus Mihály volt gyulai ügyvéd kormánybiztossága alá került. Később - júliusban - a vármegye szarvasi, orosházi, gyomai járásai, mint katonailag megszállott zóna katonai közigazgatás alatt állott. Ezen zóna legfőbb parancsnoka Babeszcu Elek őrnagy volt. aki működésének székhelyéül Orosházát választotta, és a megszállás i - dőtartama alatt végig itt tartózkodott. A vármegye megosztásának az volt a magyaré - zata, hogy a románok a vármegyének csupán a közigazgatás alatt álló részét tekintették olyannak, amely feltétlenül «Nagyromániához» csatoltatik, tehát: a szeghalmi, sarkadi, békéscsabai, gyulai, mezőkovácsházai járásokat. A román burzsoá megszállás idején Tótkomlós község szlovák nemzetiségű lakosai között a Romániához való csatlakozás gondolata népszerű volt. Ennek a mozgalomnak Hrdlicska Lajos ev. lelkész. Matajdesz Márton és Francisti Mihály ev.tanítók voltak a kezdeményezői. Egy titkos gyűlésen a lakosság képviselőinek részvételével ki is mondták a csatlakozást. A román burzsoázia támadásával megkezdődött az élet-halál küzdelem a proletárdiktatúra fennmaradásáért. A megszállott területen passzív és aktív formában egyaránt ellenálltak. Sztrájkok, röpcédulák a bizonyítékai ennek (5.kép). Honvédő harcunkat együtt folytattuk Szovjet-Oroszors^g Vörös Hadseregével. Egymástól elszige - telten bár, de egy célért, egy ellen ®ég ellen. Ebben a harcban vármegyénk szocialistái, kommunistái, igaz iiazafiai is részt vettek. A visszavonulás a Duna-Tisza közén végétért. A gádorosi,sámsoni,pusztaföldvári, a-
