Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Elek László: Táncsicsra vonatkozó dokumentumok a Gyulai Állami Levéltárban

117 48 után neki a váltságdíj Visszafizettetett á e rendkívül szorgalmáé és józan nép min­dennemű hasznos intézeteket állított csak egyet akarok jólétének bizonyítványául felem­líteni. azt ti hogy hosszú, szabályos főút - cáin téglából készftetetett járdákat nagy ven­déglője Fiuméhez van czímezve. A legközelebbi Vasúti állomás Csorváa község, mely választó kerületemhez tartozlk.8 csak most kezdi még ma^ái pusztából, köz­séggé kinőni, A vasúti állomástól a község messze esik. hol s emmi nemű jármű nem közlekedik, ottlétemkor még valami hordárfé­­le embert sem találtam, az eső pedig foly­vást esett minek folytán az út már sárossá, síkosáé vált, ily körülmények között kellett nehéz útitáskámat magamnak czlpelnem a faluba, mely oly keservesen esett, hogy ha ifjú koromban történt Volna is velem, halá - lom órájáig nem felejteném el. Csak midón már a szét szórva 'fekvő házakhoz közel értem, találkozott egy em - bér a ki táskámat átvette, így gyalogolva, átázva, száltam be Csorvás községházába, tehát nem volt o­­kom azon csodálkozni, sőt természetesnek találtam, hogy Berza Gergely bíró uram oly­­képen fogadott mintha csak mondta volna: vigyen el az ördög mit keresel itt Kijelen­téin ugyan hogy ki és mi vagyok, de se­hogy sem tudta a fejébe venni, hogy egy országos képviselő ily egyszerűen is rrieg­­jelenhetik választói között Végre a helybe­li póstamester Vangyel Szilárd úr jött oda és velem kezdett és folytatott beszédből - Berze Gergely uram is kezdé hinni vala - hára, hogy ez a vén szakálos ember még sem valami garabonsziás diák, a mint ö azt magának elképzelő. Az ott levő jegyző és esküdt urak egy árva szót sem ejtettek hozzám. Besíéd közben felemlítetett hogy a tan­­felügyelő Vadász Manó. még sohasem láto­gatta meg e község iskoláját, holott rövid i­­dő előtt is a közel fekvő Apponyi pusztán mulatott. Ha minden tanfelügyelő ily hanya­gul teljesiti kötelességét, akkor ezen intéz - tnény nerrt hasznára, de kárára van az or­szágnak, mert az adót tetemtesen növellÉn úgy vagyok meggyőződve, hogy hasznosabb volna az államra nézve, ha a tarfelügyelők nagy fizetései a szegényebb $orsú iskola­­tanítók felsegélésére fordítatnélt s egyszer­­sinint felszabadfttatnának ezek a lelkészek­től! függés alóL Minthogy itt meghálni teljességgel nem szándékozhattaci.utamat tovább folytatván fél tízkor este érkeztem meg Bánfaivára, mivel a folytonosos esbő következtében az út i­­gen megromlott, melyen 4 óra folytán szü­net nélkül mosott az ésső. E választó kerület valamennyi községei között legszegényebb' Bánfalva főleg most , miután azon kincstári haszonbérleitől is el­esett, melylyel előbb sorsán némiképen eny­hített, mert e községnek egy talpalatnyi kül­ső telke sincsen, hanem csak azon belső - ség melyen háza áll. Most kínálkozott nekik kedvező alkalom földbirtokot Szerezhetni, de szegénységük folytán nem sikerült, ugyanis Rudnyánszky báró megkínálta őket egy épen Bánfalva a- Iatt fekvő pusztarésszel, hogy vennék meg azt, de vele alkuba bocsátkozni nem is bá­torkodtak azon igen egyszerű, de sajnos ok­ból, mert pénzök nincs, de sőt még egy sok­kal fontosabb oknál fogva, LL az 1863 - ki ínségenyhftésére a kormánytól kölcsön kap­tak 10,000 a megyétől 3000 ftot s még ezt sem fizették vissza. A község épen most tanácskozik Rajki József a községnek derék bírója ajánlása folytán a felett hogy küldöt­­séget menessen a kormányhoz oly kérelem­mel, hogy nekik az álla m ez adósságot en­gedné el, annál is inkább, mert annak na­gyobb részét az akkori jegykő zsebelte tel ki a miatl jelenleg is a megyei börtönben űl Gyulán. E község népe a kincstári pusztákon földet haszonbérben nem kapván, mint e­­lőbbi időben, a vásárhelyi határban válal­­nak egy nehány holdnyí földet mit felében

Next

/
Thumbnails
Contents