Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Elek László: Táncsicsra vonatkozó dokumentumok a Gyulai Állami Levéltárban

115 község elöljáróságának - amint ezt nyílván ki is fejezték ~ hogy ezt soha egy hivata - loa személy sem tartá méltónak megtekinte­ni Én azt mondám, hogy ha e község sem­mi hasznos czélszerű intézkedéssel nem di­csekedhetnék is, csak maga e sétányul szol­gáló nagyszerű gyümölcsös tanúskodik ar - ról, hogy Tótkomlós község a legjóravalóbb községek egyike. E gyümölcsös mostani felügyelője Tep­­lán András, ki szenvedélyes kertész, tudo­mányos férfiú s hizton remélhetni, hogy né­hány év alatt e gyümölcsöst mind a község­re nézve jövedelmezőbbé teszi, mint pedig a környékbelieknek buzdító példányává alalí­­tandja át Meg kell említenem, hogy a község is­kolái jókarban vannak, szép a piac közepén álló evang. temploma kivált pedig szép tor­nya az alföldön ritkítja párját Van jó fize - léssel ellátott községi orvos, gyógyszertár Tatay János vezetése alatt, ki ritka derék férfiú s a közügynek tevékeny munkása.Van olvasóköre, gőzmalma, szegények háza. Az 1863-ild ínség idején 4500 tehát a lakosság felét - mint ínségeseket, a község maga lát­ta el mindennek A község jegyzői derék,tu­dományos művelt férfiak, névszerinti Soltész Ádám és Csörföly Lajos. A lelkészek Cser­mák N. és Horváth Sámuel Főleg az utóbbi az egész helységben és vidéken a legtisz­teltebb férfi* kinek kezdeményezése folytán jönnek létre a községben a legüdvösebb in­tézkedések A község bírája Farkas Pál egy esküdt kíséretében, fedett kocsin, oly négy lovon szállított tóvább, melyek akármely grófi hin­tó elé is beillettek volna, Nyolcz órától tí­zig sebes hajtással értünk a kakucs-i pusz­ta vendégfogadójához, hol a kocsis a lova­kat megitatta, mert Kétegyháza hová igye - kezém. még messze volt. Itatás alatt a kút körül heverésző munkásasszonyokkal ered­tem szóba, kik Sámson pusztán laknakmely vásárhelyé, tehát Szilágyi Virgil képviseld társam kerületébe tartoznak s valamely tá­volabb pusztára nyírni mentek Ezen asszo­nyok egyike megismert, az orosházi válasz­táson látott volt, s megeredt panaszuk 8 jajgattak mi lesz belőlük mert fiaik kik sza­badságon hon valának az ezredekhez be­­rendeltettek s mondák hogy a szegény Tas­­si Sámuelné napszámos özvegynek három fia van fegyver alatt. Én pedig felsóhajték : *e mértföldekre terjedő puszták urainak talán egy fiák sem szolgál a katonaságnál 1» Vaj­ha képviselő társaim elhatároznák magukban oly törvéneyeket alkotni, mely a szoros igaz­ság követelményeinek tökéletesen megfelelné­nek Délután egy órakor érkeztünk Kétegyhá­­zára. A község házához szálva, ott, egy kis bírón kívül senkit sem találtam. E községről is csak annyit hallottam eddig, hogy: oláh fa­lu, s választásomnál csak nehányan voltak közülük jelen. És ez nem csoda, mert e hely Orosházától körülbelül 6 mérföld, s borzasz­tó rossz volt az út mikor a választás tarta - tott. Takarmány hiányában lovaik egész télen annyira elsatnyultak hogy az üres kocsit is alig bírták s így nem is lehet kívánni, hogy 6 mértföldnyi távolságról rósz útban a vá­lasztásra megjelenni, s ott jogaikat gyakorol­ni kedvük legyen. Noha Békésmegyének - amennyire én ismerem - falvai terjedelmesek utczái né­melyiknek túlságosan szélesek különösen i­­lyenek Kétegyházaéi, s a házak sokkal sze­gényebb lakosokról tanúskodnak mint egye­bütt. A széles utczák széleit a házak előtt, mindkét oldalon árkok szegélyezik melyek régebben mélyebbek voltak de idők folytán a sok esőzés bemosta, annálfogva mind se­­kélyesebbekké váltak a víz bennök einem térhetvén, kiszélesedett, s az utczák szélei kis folyóknak látszanak melyelaan A\ alig le­het a házakba bejutni, még a község házá­hoz is csak kerülve lehetett eljutni, Legalább így ottlétemben, s az elhagyatottságnak szo­morú képét tárta elém. A tót-komlóstak előre ajánlák figyelmem­be e román ajkú és keleti görög vallású hely­ség derék papját, Id Jelenleg esperes, s kér-

Next

/
Thumbnails
Contents