Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Szabó Ferenc: Szabó Mihály orosházi közvitéz korabeli verses históriája az 1866-os königrátzi csatáról

Az 1866. évi szerencsétlen csata

Júniusnak 28 napján és 29-ik jövő hajnalára Sötét felhők voltak az ég boltozatján.

Riadóra pedig fújták a réz trombiták

Riadóra sok trombita hangja

Sok magyar sereget csatára riasztja.

Számtalan ágyúknak bömbölő hangjára össze sorakoztunk, indultunk csatára.

Szblatina(l) város volt. hol a poroszokkal szembe szálltunk, vé&ék dühös rohamokkal.

A golyók zápora éhes seregünket, sok szép vitézeket a földre teremtett, így lettünk meg fosztva, kiknek patakonként folyt vérük ki ontva.

Dühösen rohantunk az ellen felénkre,

Nem gondoltunk azzal: halál lesztavége.

Bátran mind halálig az ellent fenn várva két nap és . két éjjel hőn és hőn harcolva.

Meg ritkolva hagytuk oda a vér mezőt: fájdalom látni (e) gyászos temetői Magyar (vér) festette az idegen földet.

Nem siratta senki a szép vitézeket Az ég mely sötét. elborult(2) volt reánk.

Hova tiszta szívből emeltük fel imánk.

Szomorú nap volt ez sok édes anyának, mert messze ásatik (a) sírja fiának, fájdalom, hogy oly sok szép magyar el veszeti S oka ki volt ennek: a hűtlen vezérek.

Könnyes szemmel néztünk kedves barátainkra, kik az éjség(3) miatt ott voltak ájulva.

Vissza tértünk, Vizőjé fest (4) mellett meg állva, sokunknak el veszett kedves jó barátja Letáborozva volt kifáradt seregünk,

Ami előtt sokat fáradoztunk és éhesek és szomjuhosak voltunk és meg nyugottunk két nap,

Junius 3-adikán.

Komoly füst és felhők vonultak az égre. villám döngő hangon lövettek a földre.