Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

Nemzedékekre visszatekintve a Danieliszek egyik ága fésükészítéssel foglalkozott. Mostani múltba tekintésem engesztelésül szánom családom valamennyi férfi elődje emlékének, mivel e hagyományos mesterség fiúról fiúra szállása bennem szakadt meg. BEVEZETÉS HELYETT ELŐDEIMRŐL Veres Pétertől származik az a mondás, hogy ki mit őriz meg a múltból a maga és közvetlen környezete számára, abból él. Óvnunk kell tehát mindazt, ami létünket tartalmassá teszi. Ezek sorába tartozik a népi hagyomány és az emlék, legyen az nemzeti, családi vagy egyéni jellegű. Enélkül életünk sivár, tartalmatlan lenne. Aki nem tudja, honnan jött, az tévesen ítéli meg mindenkori helyzetét, a génjeiben hordozott adottságokat, lehetőségeket. Jómagam fél évszázadnyi utánajárás, kutatgatás után nyugodtam meg az eredet gondjában. Soha nem látott névrokonok és genealógiában jártas tudós fők közösen bogozták ki származásom gubancos gombolyagát. A Danieliszek - görögös nevük ellenére - szepességi szászok, ún. cipszerek (német: Zipser).

4

E népcsoport őseit az Árpád-házi királyok, főleg II. Géza uralkodásának két évtizede alatt, bányászokként és iparosokként telepítették be. A kiváltságos szepességi városokat lakták, s az évszázadok során magyar és szláv nemzetiségűeket is magukba olvasztottak.

5 A középkor folyamán 4 Danielisz Ilona (80 éves, Késmárk/Kezmarok, Szlovákia) és más szepességi névrokonok közlése 1975-ben. 5

KÓSA-FILEP 1975, 177-178. p. II. Géza (1141-1162) király a Magas Tátra alji történelmi Szepes megye területére sziléziai szász „hospes"-eket telepített. Az itteni 13, majd 16 kiváltságos város alkotta a szepesi önkormányzatot.