Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

D. E. IL a cipőhúzók fogóját korszerűsítette. Ez utóbbi görbítést úgy küszöbölte ki, hogy felső részét félkörrel zárta, amelybe a mutatóujjnak kerek lyukat fűrészelt. Egy másik újítása a 8 cm hosszú, 4 cm széles kicsi cipőhúzó, amit az utazgató polgár mindig keze ügyében tartott (48. kép). Az egyéb szarumunkák megtervezésére, elkészítésére mindkét D. E. szabadidejét csonkította meg. A lombfűrészelést késő délután vagy este végezték, a kontyfésűk és a cipőhúzók görbítését pedig vasárnap délelőtt, ha nem mentek templomba. E keresett portékákhoz viszonyítva az alábbiakat már meglehetősen ritkán igényelték: -bicskafésü - a csupán bontófogú zsebfésűt tokba bújtatták, amely világos szaruból készült. Használat előtt „kinyitották", utána visszazárták. Apa és fia teljes működése során ötnél többet nem készített; - bajuszigazító - a kis nyeles fésűhöz hasonló, de közepes sűrűségű fogakkal, nyele pedig a fésű táblájával 30 fokos szöget zárt (49. kép). A két nemzedéknyi idő alatt jó, ha ebből féltucatnyit rendeltek; - borotva- és késnyél - az előbbit borbélyok, az utóbbit a mészárosok és a családtagok igényelték; - szemüvegráma - csak D. E. I. bajlódott vele fiatal korában; a századfordulón megjelent műanyag fölöslegessé tette; - görbebot fogója és koptatója - többnyire idős emberek és saját maguk számára; fekete szaruhegyből állították elő; - esernyő nyele és koptatója - világos szaruból is; -sétapálca - a 19-20. század fordulójának divatja, „selyemfiúk", rangos polgárok státusszimbóluma, amelyhez hasonlót - vasárnap délutáni korzózásukhoz - békéscsabai fésűssegédek is ügyeskedtek, közöttük D. E. I. A világos és sötét szarulapokból 10-12 mm-nyi karikákat vágtak ki, amelyeket egy összetartó, szögletes acélpálcára fűztek, majd e sorozatot összepréselték, kidolgozták, fényesítették;