Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

Ausztrukkolás és kveccsolás Az általam tanulmányozott fésűsök munkamódszerei közül az alábbiakban ismertetésre kerülő fázis csupán a kiskunfélegyházinál szerepel. A többiek beérték egyetlen melegítéssel és préseléssel. Úgy takarékoskodtak, hogy a forró darabot a satuban egy vasplatni s egy vele egyazon nagyságú deszka közé helyezték. A békéscsabai, a szalontai fésűs még egy melegítést iktatott be, amit német szóval ausztmkkolásnak vagy egyszerűbben: asztrukkolásnak, magyarul: másodszori egyenesítésnek neveztek. Ez szintén a szabad kémény alatt történt. A platnikat a préselésnél használt kisebb fogóval megragadva mindkét oldalán melegítették, forgatták a lobogó tűz fölött, egészen addig, „amíg úgy nem hajlott, mint a jó krupon talp".

41 Ekkor ismét satuba szorították, azonban most az alsó vasplatnira betlit helyeztek, hogy a szaruplatni hátának kiemelkedő részei ebbe benyomódjanak, viszont a vaslaphoz kerülő felület tökéletes simaságú legyen. (A betli a vaslapoknál kb. 2 cmrel kisebb, négyzetes betét. Az alul-felül ritka zsákvászon között a szaruforgácsréteg az ismételt satuba fogás következtében összeállt, és rugalmasságot biztosított. Használat előtt vízbe mártották. D. E. II. - az ésszerűsítés jegyében - a betlit göcsmentes,

42 colos fenyőfadeszkával váltotta föl, amit két-három nappal korábban szintén vízbe áztatott.) Az igényes csabai fésűsök ide még egy munkafázist iktattak, a kveccsoldst. Ezt csupán a világos színű szarudarabokkal végezték, elsősorban azoknál, amelyek alkalmasnak mutatkoztak a nagy és drága fésűfajták számára. Ehhez szükség volt egy, a kávézásnál a kockacukor megragadásához használt, ahhoz hasonló fogóra, persze óriási méretben. Az egymással szemközti lapok 15 x 22 cm nagyságú és 10 mm vastagságú fémből készültek, amelyeket két 80 cm hosszú, rugalmas végű kar fogott össze. 41 D. E. II. közlése. Fr. 'marhabőrtalp' -a szerk. 42 'görcsmentes' -a szerk.