Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

A Danieliszek gçmbkészitéssel nem foglalkoztak, mert ahhoz külön szerszámokra, esztergára lett volna szükségük. Viszont egy-egy hosszabb, formás szaruhegyet félretettek, amiből - a ritkán adódó igénylés esetén - sétabot- vagy esernyőfogantyút, cigarettaszipkát ügyeskedtek. D. E. I. idejében még dívott a pipázás. Tőle csutora-, azaz szopókakészítők is megvették az alapanyagot. A kötélverőknek teljes életükre elegendő volt egy „csülök", amivel az istrángon hézagot tágítottak, viszont a halászok már gyakrabban keresték, mert hálósúlyként igen megfelelt. Préselés A bevágott szaruhenger puhításának, majd kiegyenesítésének több módját ismerjük. A távolabbi országokban, így a németeknél s a finneknél a kifőzés dívott.

36 Magyarországon ez a fölmelegítés nem terjedt el, kivéve a sváb, Erdélyben a szász fésűsöket.

37 Talán az utóbbiak hatásával magyarázható a bánffyhunyadi kismester eljárása, aki bádogtepsibe apró szemű homokot szitált, majd a szarudarabokat ebbe rakta, s az egészet a lobogó tűz fölött hevítette.

38 36 A mesterek „a nyitott hengereket vizesfazékba dobták, ezután a tűzhelyre tették, s a vizet addig forralták, amíg a szaru puhulni kezdett. Ekkor minden darabot hegyes végű tágítóval kiemeltek a fazékból, majd a tágítót egyre mélyebben dugták a felvágott hengerekbe, aminek következtében ezek szétnyíltak. A szétnyílt hengerekből nyert homorú szarudarabok további egyenesítését deszkák közötti préseléssel végezték." (VILKUNA 1984, 183. p.) 37

FÜGEDI1980,276.p. 38 FARAGÓ 1977, 117. p. Amikor D. E. II. maga is elolvasta a Kántor Lajos alkalmazta melegítési módszert, megjegyezte: „Ezt az alföldi s a Körös menti iparosok nem használták." A Fésűkészítés Bánffyhunyadon című fejezetben foglaltakról így összegezte véleményét: „A fésűsségnek itt bemutatott színvonala kezdetleges, a mesterség gyakorlásának már rég meghaladott állapota. E szinten még az apám is túllépett." Majd az országrésznyi tájegységekre térve így folytatta: „Az alföldi fésűsség erősen különbözött az erdélyitől. Már abban is, hogy mi nagyobb mennyiséget fogtunk munkába, nemcsak pár szarut. Erdélyben ennyivel kezdtek a daraboláshoz, préseléshez; majd végigjárva mindegyik munkafázist, estig 30-40 fésűt készítettek el, csupán kézi erővel."