Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)
mezővárosból a szlovák származású Duchon Károly. 25 Idős korában bekövetkezett halála után az anyai ágon unokaöccse, Danielisz Endre I. foglalta el a helyét a hetivásárokon. A harmincegy éves legényember 1887 nyarán költözött át Békéscsabáról, magával hozva mesterségbeli tudását és kéziszerszámait. Ennek ellenére az özvegytől a teljes műhelyfelszerelést megvásárolta, nehogy egy vetélytárs kezébe kerüljön. A szarufésű időálló. Egyetlen kisiparos el tudta látni a Fekete- és a Fehér-Körös menti falvak lakóinak szükségletét. így is történt. Danielisz Endre I., majd fia, egyben mesterségének örököse magános fésűsként is 60-65 éven át családjának csupán a létminimumot tudta előteremteni. Dédapámat még a céhes világ szóhasználata szerint kismesternek, a kézművesipar egyik gyakorlójának tekintették, és „mester uram"-nak szólították. Amikor nagyapám Szalontára települt, az idő tájt kezdtek a kismesterek a polgárosodás igényeihez igazodni. Ezt a változást a mindennapi nyelvhasználat is jelezte. A századvégi nemzedék tagjainak beszédében a kismesteri minősítés iparossá, máskor kisiparossá rangosodott; ellenben a vevők, futó ismerősök ajkán - jobb híján - tovább élt a „mester úr!" megszólítás. Császtvay István kéziratban fennmaradt tanulmánya mind Duchon, mind a Danieliszek nevét feltünteti, néhány évvel korábbi helyzetet rögzítve. Békés megyéből szlovák és magyar fésűsmestereket említ: „A múlt század (19. század) közepén, majd a hatvanas, hetvenes években a Tiszántúl-Körösvidék ismertebb mesterei: Rohoska Károly Mezőtúr, a Danielis család több nemzedéke Békéscsabán, Duchon Károly Békés, Csete Gábor ugyancsak Békés, Benkó József Gyulán, Mezőberényben szlovák és sváb fésűsök." A szerző - korabeli dokumentumok alapján - a 19. századi Magyarország teljes területén vizsgálta a szarufésű készítésének földrajzi terjedését, elhelyezését. Szerinte „a következő vidékeken voltak gócai az iparágnak: 1. Debrecen és környéke, 2. Kiskunság, 3. Békés megye, 4. Arad-Torontál, 5. Erdély, szász mesterek (Szászváros, Szászsebes, Szászrégen, Segesvár, Nagyszeben), 6. Zólyom megyében szlovák mesterek, 7. Horvátország (Zagreb, Vitkovica, Varasdin, Pozsega, Bjelovar)" (CSÁSZTVAY 1950, 7. p.).
