Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

9. AZ UTÓÉLET KEZDETE Az 1957-ben rendezett „Konstruktív törekvések" című, Nemzeti Szalonbeli kiállítás e törekvések megvalósítójaként aposztrofálja. Jelentős lépésnek tarthatjuk a Magyar Nemzeti Galéria 1962. évi „Nagybányai festők" с bemutatóját, ahol már tíz képével szerepelhetett neve. Fontos művei kaptak itt helyt, köztük a korábbiakban már tárgyalt - méltán híres - fiatalkori önarcképe és a Ziffer-arckép. A kiállítás rendezősége szerepeltette „Szabadban" című művét, amely a fauve-korszak egyik szép példája. Halála után, művészetét egyéni kiállításon reprezentáló bemutatót 1972-ben redeztek Kecskeméten, ahol szakértelemmel összeválogatott 62 mű adta Perlrott Csaba Vilmos életművének keresztmetszetét. A kiállításon szereplő képek igazolták, hogy a kecskeméti művésztelep Iványi Grünwald Bélával egyenrangú művészéről van szó. A katalógus ismertető előszava nemcsak a festő életpályáját mutatta be, de megpróbált válaszolni arra a kérdésre is, hogy mi okozta Perlrott távolmaradását a hivatalos közélettől. /69/ Egy következő, vagyis 1977-es szentendrei, jelentős kiállítás anyaga túlnyomó többségében, érthető módon a nagybányai és szentendrei vonalat állította a központba. A kiállítás katalógusának előszava megállapította, hogy Gzóbel mellett Perlrott művészete a legerősebb szál, amely Szentendrét Párizshoz kötötte. Utalt rá, hogy Perlrott szentendrei képeinek színvilága Nagybányára mutat. /70/ Nagybányán 1971-ben emlékeztek meg a kolónia-alapítás 75. évfordulójáról. Perlrott Csaba Vilmos művészetét két munkája képviselte a jubileumi kiállításon. Valamivel később Kolozsvárott, a Korunk Galériában, 1979-ben nyílt retrospektív nagybányai kiállítás, amelyen az erdélyi gyűjtőknél, művészetkedvelőknél található munkáit is kifüggesztették. A festővel foglalkozó irodalom első igazán említésre méltó írása Bodri Ferenc tanulmánya volt, amely valóban irodalmi stílusban készült /71/. Értékelést adott a művészről, jelentőségét is taglalta, Perlrott művészetének lényeges pontjait kiemelte. Ebben a néhány oldalas tanulmányban, amely egy művészettörténeti látásmódú író munkája, a szerző a kiállítások rangsorolása mellett az eladdig megjelent irodalomról is beszámolt, és jó irányban kereste Perlrott helyét a magyar festőművészet történetében. E sorok írója 1989-ben rendezett Perlrott Csaba Vilmos emlékkiállítást a Szekszárdi Művészetek Házában, amelyen köz- és magángyűjteményekben fellelhető műveket egy58