Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

rászművész ugyanis megbízást kapott a KMP Központi Vezetőségétől, hogy az 1942. márc. 15-i akció keretében a szocialista képzőművész csoportbemutatóját megszervezze. E kiállítás hosszas előkészületeket igényelt. A megbízott pártszervező aktívan bekapcsolódott a Szocialista Képzőművészek Társasága munkájába. A tagnévsor összeállításakor Kádár Béla, Paizs-Goebel Jenő és Perlrott Csaba Vilmos mint tiszteletbeli tag szerepelt. A háború után 1947-ben egy freskóterv-kiállítással együtt grafikai és szoborkiállítás is nyílt Budapesten, a vasmunkások székházában. Perlrott itt néhány kontúros előadású tollrajzával jelentkezett. Két évvel később a szocialista munkás képzőművészek kiállításán is részt vett az idősödő mester. A kiállításnak szentelt beszámolójában Kállai Ernő arról a minőségbeli széthúzásról beszélt, amely jellemzi a bemutatott anyagot. Néhány vendégművész (így Perlrott Csaba Vilmos) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kiállítás színvonaláról megvont mérleg végülis a jó minőség irányába mozduljon el. Ám a kor hangulatára jellemző, hogy a meghívott neves alkotók közül számosan nem tartották célszerűnek részt venni az eseményen. Perlrott életéből még hátralévő másfél évtizedét a budapesti kiállításokon való részvétel és a szentendrei tartózkodás-munkálkodás töltötte ki. Egész élete során baloldali meggyőződésű volt ugyan, de soha nem kötelezte el magát egyetlen - így politikai csoportosulásnál sem. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy polgári művészetet művelt, soha sem vált rossz naturalistává, nem sodorta el az 1940es évek végén beköszöntő sematizmus. Szentendrei éveire alapvetően elmélyülés, öregkori magáratalálás jellemző. /27. kép/ A művésztelep kertjében tevékenykedő gyümölcsszedők például továbbra is több képének témáját adják, akárcsak az előző évtizedekben Nagybányán az almaszüret. Képeinek szerkesztése mintegy húsz évvel a nagybányai mű után a tiszta festőiség irányába tolódott el. A kontúrok összemosódtak, a kiegyenlítődés felé haladtak. Arctalan figurái nem az ember-munka-tárgy lánc szemei, sokkal inkább a festői megfogalmazáshoz szükséges kellékek. 29. kép Ülő akt, 1943 52