Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

7. NAGYBÁNYA ÚJRAÉRTELMEZÉSE SZENTENDRÉN Perlrott és lázadó nemzedékének művészi hitvallására azok éreztek rá mélyen és őszintén, akik elfogulatlanul, a megértés szándékával és a progresszív gondolkodás alapján kerestek rokonító szálakat. Korántsem véletlen, hogy Perlrott erdélyi működése során is mindvégig a haladó polgári oldal, a fölvilágosult gondolkodás híveinél talált megértésre. A művészi 930 utáni munkásságában az egyik legfontosabb momentum Szentendre természeti világának fölfedezése volt. A városkát már korábbról, az 1920-as évek elejéről ismerte, hiszen Pócsmegyeren is nyaralt feleségével. A „Pócsmegyeri táj" című, 1923-as keltezésű munkája bizonyítja ezt a lényt. /56/ A kép expresszív formái, kubisztikus, fénnyel szerkesztő formaalakítása a már említett „Németországi táj" (Wertheim am Main) című festmény itthoni megfelelője lehet. Perlrott az 1920-as évek végén, a 30-as évek elején erősebben közeledett a nagybányai értelemben vett természetelvűség felé. Nagyrészt figurálisokat, de elsősorban csendéleteket festett ebben az időben. Téma- és stílusváltása is ennek az újra 24. kép Hegedűs csendélet, 1940 után 46