Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

zanne volt a teoretikus, aki felállította a kompozíció kubisztikus elvét, és Picasso volt az, aki a teóriát praktikus térre helyezte át... Mialatt Matisse a tárgyak elvonatkoztatását, Picasso a kép konstruálását kereste." A továbbiakban rátért a neósok kedvezőtlen nagybányai fogadtatására, majd a Szinyei Társaság igazi élettől elszigetelt, akadémikus művészetet pártoló arculatára: „Szerintem a művészet csak a kubizmuson és a képarchitektúrán keresztül hozhat új élményeket, új részleteket, mai világítást!" A magyar közönségről és a jövő művészetének várható fejlődéséről az a vélemény alakult ki benne, hogy a közönség tisztán kényelemből nem halad az új művészi törekvésekkel: „Nem vesz magának annyi fáradságot, hogy művészi élményeket keressen, hanem ehelyett megmarad a régi beváltnál és nem veszi észre a mai művészi irányok előretörését." Megfogalmazásában, csakúgy mint a megkérdezettek közül Kmetty Bornemisza és Egry esetében is a haladás gondolata, a közelmúlt és jelen aktualitásának feltétlen elismerése domborodott ki. Az 1920-as évek derekától Perlrott nyáron Nagybányán, télen Párizsban dolgozott. /XXIV szines tábla/ A francia fővárosban törzshelye az Hotel Notre Dame kis szobája volt, szemben a híres templommal. Ekkortól izgatta nagy motívuma, a Notre Dame, melyet igen sok festményén ábrázolt. /XXV és XXVI. színes tábla/ Meghitt közelségbe került a gótikus architektúrával. Szállodájának ablakából festette a templomot, s a tovatűnő Szajnát. /16. kép/ Számtalan olaj- és pasztellválto18. kép Ülő nő, 1920 k. 9. kép Hegytetőn, 1928 k. 39