Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
14 szagos méretűvé szélesedő — pogány- és vallási színezetűnek egyaránt tartott - mozgalmat robbantott ki. A későbbi ispánsági várnak is megfelelő erősség helyét azonban az utóbbi években végzett legaprólékosabb terepkutatások sem tudták azonosítani; így a Vata-féle mozgalom kiinduló pontjának lokalizálásában sem lehetünk teljességgel bizonyosak. Emellett az utóbbi időben olyan történészi okfejtésre is volt példa, mely szerint Vata földvára nem is Békéshez, hanem a Király-hágó közelében lévő Sebeshez köthető. 60 A Vata szerepével és főként a fennhatósága alá tartozó területtel kapcsolatos bizonytalanság alapvető hátráltató tényező annak megítélésében is, hogy a kereszténység terjedése e térségben mikor indulhatott el: a XI. század első felében számolhatunk-e ezzel, vagy csak a század második felétől. Vata itteni szállásterülete esetén ugyanis nyilvánvaló, hogy az ő jelenléte mindenképpen akadályozta, vagy legalábbis viszszavetette a keresztény hit terjedését, terjesztését, s az egyházak építését. Külön kérdéskör a korai kereszténység elterjedésével kapcsolatban a bizánci és a római egyház befolyásának alakulása a Kárpát-medence területén. Számos olyan eleme van ugyanis ennek, amely az eddigi kutatástörténetben nem kapott megfelelő hangsúlyt, illetve amely annál sokkal fontosabb kérdés lehetett, mint amenynyit e téma az eddigi magyar kutatástörténetben megkapott. Több kutató feltételezése szerint ugyanis területünkön (az Alföld délkeleti részén) érvényesülhetett leginkább a kora Arpád-kor folyamán a Bizánci Birodalomnak az a sokrétű kultúrhatása, amelynek egyik bizonyítékát például a X-XI. századra keltezhető, bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek jelentik. 61 » MRT 10. 26-27, 45-46. « Dusnoki-Draskovich 2000. 15-69. ы Megay 1961. 107; Bálint 1968. 72; Mesterházy 1969. 96-98; Mesterház 1970. 175; Bálint 1980. 277; Szabó 1980. 95; Kürti 1983. 269-270; Baán 1995. 19-26; Szatmári 1995. 219-264. Az élettér A kereszténységre való áttérés, illetve az ún. köznépi temetők használatáról a templom körüli temetők használatára való áttérés folyamatának valószínűleg hosszadalmas voltát jelzi Vata fia János 1061. évi megmozdulása is, mellyel a székesfehérvári országos gyűlésen a pogány valláshoz való visszatérést követelte. Néhány évvel később, 1067 táján viszont Péter comes adományozása révén Szeghalom a százdi monostor birtokába került, 1075-ben pedig I. Géza király (1074—1077) adományozása nyomán dobozi szolganépek jutottak a garamszentbenedeki apátságnak. ~ E két rendelkezés mutatja, hogy a keresztény egyház befolyása megyénk területén lépésről lépésre, egyre inkább, s viszszafordíthatatlanul előtérbe került. Bizonyosra vehető, hogy a mai megye területének déli része az 1030-ban alakult marosvári (csanádi), középső és északi része pedig az 1040-es illetve 1050-es évtizedben megerősödött bihari (váradi) püspökséghez tartozott. 63 I. László király (1077-1095) XI. század végi és Kálmán (10951116) XII. század eleji, sokat idézett törvényei az átmenet egész folyamatának és az új, keresztény ország megerősödését, illetve a lakosság társadalmi és ideológiai átalakításának befejezését jelzik. Ezt erősítik meg I. László király és Kálmán testvére, Almos herceg egyházakat gyarapító adományozásai is, melyek egy része szintén érintette megyénk területét. Egy későbbi, XIII. századi átiratban maradt fenn például annak emléke, hogy Szent László király három Békés megyei, Fehér-Körös mellett fekvő falut (Fejérem, Püski, Ketesd) az egri egyháznak juttatott. Álmos ugyanakkor a dömösi prépostságnak tett adománnyal Décse, Doboz, Sarkad faluban élő szolgákat és javakat sorolt az egyházhoz. 64 Békés megye létrejöttének időpontját és keletkezésének folyamatát nem ismerjük ugyan, de feltételezhetjük, hogy az első időkben esetleg Bihar megye foglalta magába a később ki62 Kristó 1981. 22-27; Györffy 1987. 497, 505, 513. « Kristó 1981. 16. 64 Kristó 1981. 28-30; Györffy 1987. 497.
